Borsa Iván: Történeti segédtudományi alapismeretek II. (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 5. Budapest, 1963)

BOTTLÓ BÉLA: Genealógia

II. írott forrásanyag. a,'/ nem oklevél jellegű genealógiai feljegyzések. A nem oklevél jellegű genealógiai feljegyzések leggyakoribb formája az imádságos könyvek /a protestánsoknál a bibliák/ első és utolsó oldalain, továbbá a családi krónikákban a gyermekek születési adatainak a szülök által történt bejegyzéseivel kezdődik és egészen a genealógiai célokat szolgáló és Kötetekre terjedő feljegyzésekig tart. Ezeknek az utóbbi genealógiai adatoknak a forrásértéke nem mindig abszolút, felhasználásuknál tehát kritikát kell- alkalmazni. A genealógiai feljegyzések ugyanis két nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy magán vagy tudományos célok,, kielégítésének az igényével lépnek-e föl. Meglepő, hogy az előbbiek forrásértéke a megbízhatóbb. E forrásanyagcsoportba tartoznak a különböző családok tagjainak saját családjukról készített genealógiai feljegyzései. Forrásértékük sok tényezőtől, igy többek között szerzőjük képzettségétől, jellemétől és anyagi lehetőségeitől függ. Ezek ugyanis mind erősen befolyásolják a forrásanyagnak a szerzők által történt Összegyűjtését és felhasználását. Mindazonáltal ez a forrásanyagcsoport a genealógiával foglalkozók számára értékes adatokat nyújt a család egyes tagjaira, ezenkívül gyakran még a rokoncsaládokra vonatkozólag is. Itt kell még megemlíteni a genealógiai kutatók után maradt gyűjteményeket, melyek szintén értékes kincsesbányái a családtörténeti adatoknak. A nem oklevél jellegű forrásanyaghoz sorozandók még a krónikák, az évkönyvek, a legrégibb elbeszélő történeti források is. Anyaguk azonban inkább az uralkodó családokra, a monostori és kolostori évkönyveknél pedig az alapitócsaiád tagjaira vonatkozólag nyújt genealógiai adatokat. Dátum szempontjából pedig az évkönyvek a koraközépkorra nézve szinte az egyedüli biztos adatokat szolgáltató források. Az önéletrajzok és emlékiratok mint genealógiai forrásanyag sokszor értékes ós gyakran másutt fel nem lelhető, sok esetben egészen bizalmas kapcsolatokról és ezekből eredő leszármazottakról nyújtanak tájékoztatást. Az emlékiratok ezenkívül