Borsa Iván: Történeti segédtudományi alapismeretek II. (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 5. Budapest, 1963)

BOTTLÓ BÉLA: Genealógia

vei gyakorlatilag az ősök száma korlátozott. Az ostábla tehát elvileg azokat a személyeket /ősöket/ tünteti fel, akiktől valamely egyén származik: tehát az egyén felmenőit. Az őstáblával kapcsolatos első probléma az egyén fölme­nőinek a száma. Számuk - a matematika szabályait követve ­generációnként a 2 hatványai szerint szaporodik. 1 szerint 1 tehát minden egyénnek van: 2 szülője /2 /, 4 nagyszülője /2 2 /, nyolc szépszülője /2 3 /, 16 dédszülője/2 4 /, 32 ükszülő­je /2"V stb. Elméletileg tehát az ősök száma mértani hal ad ­ványban növekszik. így egy 193o. körül született egyénnek felfelé menve az első ize, a szülei. 19oo. körül születhet­tek, a második iz, a nagyszülők 187o körül. A 15. iznél, 148o körül már 32768 tagot számlálhatnánk, a 2o. iznél, 133o. körül, tehát Róbert-Károly korában 1.0-48.756 és looo körül, tehát a 32. iznél már 4.295,oo7*296 ősének kellett volna len­nie! Ez a szám pedig meghaladja az egy évezred előtt élt em­berek számát. Egy generációt 3o-33 évre számitva az egyénnek 2oo év előtt 64 őse élt. Ebből önként következik az ostábla második problémája: az ősöknek ez a nagy száma ugyanis csak elméleti szám. Gya­korlatilag ennyi őse senkinek sem lehetett. Ezt a kérdést vizsgálva már régen megállapították, hogy minden két egyén közti házassági kapcsolatot bizonyos fokon már gyakorla­tilag - rokonok közti házassági kapcsolatnak kell tekinteni. Minél zártabb és kisebb az a társadalmi kör /nemzeti, vagy vallási kisebbségek/, vagy földrajzi terület /völgyek, szi­getek, városok, helységek/, amelyből az egyedek házastársu­kat kiválasztják, annál gyakoribb és közelebbi a rokonsági kapcsolat a házastársak között. Ennek következtében az e há­zasságból született gyermekek őstábláján - minthogy egyes házaspár ősök az őstáblán többször is előfordulhatnak - sok­kal kisebb az egyén létrejöttében szereplő ősök száma. Az ősök elméleti számának a tényleges számra való le­csokkenését ősveszteségnek nevezzük. Az Ős tábláknak azt a fajtáját, amely az őstáblán az egyén többször előforduló ugyanazon őstől való leszármazását minden vonalon feltünteti "descentorium n ~nak nevezzük.

Next

/
Thumbnails
Contents