Borsa Iván: Történeti segédtudományi alapismeretek II. (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 5. Budapest, 1963)

ILA BÁLINT: Történeti statisztika

Fontos a források értékeléséhez a terminológia! mit jelent adott korban a jobbágyporta, hány kévés a kepe és kereszt, mekkora a kalangya, a vontató, milyen a helyzete az árendás és taksás jobbágyoknak, mi a lényege a keresztyén- és ostorpénznek, kik fizették ezeket, ki a taksás nemes stb. stb* Mert pl. ha valaki azt állítaná, hogy a XVII. század elsó* felében valamely falu lakossága annyi család, mint ahány portája dikajegyzékben szerepel, alaposan tévedne, hiszen ebben az időben egy telek már négy családot is jelentett. Azután meg a dikalajstromból a szegények és az adótól mentesek hiányzanak. Éppen igy a kiszedett tized beszorzása tizzel nem jelenti a teljes terménymennyiséget, hiszen a tizedet a kilenceddel csökkentett termésből vették ki. Az urbáriumoknál igen lényeges annak megállapítása, hogy a bennük felsorolt helységek teljesen az uradalomhoz tartoznak-e, vagy csak részben, éspedig hányadrészben. Nem hagyható figyelmen kivül az Összeírások végrehajtásának módja, milyen gondossággal készítették azokat. Itt első helyen állanak pontosság és megbízhatóság tekintetében kétségtelenül az ur tisztviselői által készített urbáriumok és földesúri összeírások, azután következnek csak a dézsmalajstromok majd a dikajegyzékek. A dézsmajegyzékeknél, különösen a b&rtized számadásainál-nagy óvatosságot igényel a "vidékiek" kérdése. Egy-egy határban, de még inkább egy-egy szőllőhegyen nemcsak a helybeliek termelnek, hanem a szomszédos községek gazdái is, egy promontoriumon 2o vagy több helység lakói is művelhetnek szőllőt. Ha már most a dézsmajegyzékben helyiek és vidékiek külön, vannak feltüntetve, nincs semmi nehézség, ez csak ott kezdődik, amikor a dézsmaadókat lakóhelyre való tekintet nélkül jegyzik fel. De rendszerint ez is kitűnik, amint több egymás utáni év számadását hasonlítjuk ösz~ sze, ami ilyen esetekben elengedhetetlen. Általában a gabonadézsmánál a kétfajta adózót rendesen külön irják össze, a bordézsmánál gyakori a megkülönböztetés nélküli jegyzék. így ezeket valóban csak a legnagyobb elővigyázatossággal szabad használni és csak akkor, ha más biztosabb forrásunk nincs. Csak a források és azok/értékének megismerése után szabad n'ozzáfogni azok feldolgozásához. Miután világosan látjuk azokat a szempontokat, azokat a kutatási célokat, melyekre