Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

és a konvent engedélyével, illetve levéltári szabályzatban előírt feltételek szerint lehetett kutatni. A tudományos kutatás itt is díjtalan volt. A tc. főszabályként előírta, hogy a vármegyék és a törvényhatósági jogú városok kötelesek levéltárat fenntartani. Ez felügyeletet gyakorolt hatóságának keretein belül mindazon iratok őrzése és kezelése felett, amelyeket a későbbiekben a levéltárban kellett elhelyezni. Mellékszabályként azt rögzítette, hogy a törvényhatóság indokolt esetben megszüntetheti levéltárát, ha állami kerületi levéltárakat állítanak fel, és az illető törvényhatóság ott helyezi el 30 évnél régebbi iratait. Budapest székesfőváros számára külön szabályrendelet kiadását írta elő, amit a belügy és a vallás- és közoktatásügyi miniszter egyetértésben hagytak volna jóvá. A vármegye és a törvényhatósági jogú városok levéltárának vezetésére főlevéltárnokot kellett alkalmazni. A főlevéltárnok feladata az iratok kezelése, őrzése, rendezése, és a kutatási szabályok betartásával a kutatók rendelkezésére bocsátása. A levéltárakban - Budapest székesfőváros kivételével - a levéltárnoki, allevéltárnoki, és a fogalmazói állásokban alkalmazandó tisztviselőket a levéltárak országos főfelügyelőjének meghallgatásával a belügyminiszter nevezte ki. Megyei városi és községi levéltárakat az ügykezelésben már nem használt iratok elhelyezésére az illető városok és községek a vármegye hozzájárulásával tarthatták fenn. E levéltárak vezetésére levéltárnokot kellett alkalmazni. A múzeumokban és közkönyvtárakban őrzött levéltári anyagokat a levéltárakhoz hasonlóan kellett kezelni, és biztosítani bennük a kutatási feltételeket. A tc. úgy rendelkezett, hogy az egyházak, mint különleges elbírálás alá eső köztestületek levéltáraiknak fennmaradásáról és a kutatási feltételekről, saját hatáskörükben gondoskodnak. Közérdekű magánlevéltárnak minősültek a természetes és jogi személyek történeti értékű iratgyüjteményei. A magánlevéltárak közül azokat, amelyeknek fennmaradásához különös történeti becsük miatt fontos közérdek fűződik, lehetőleg a tulajdonos hozzájárulásával - az Országos Levéltárügyi Tanács javaslatára - a vallás- és közoktatásügyi miniszter közérdekű levéltárnak nyilváníthatta. A közérdekű levéltárrá nyilvánított magánlevéltárat a tulajdonos köteles volt épségben és használható állapotban fenntartani. A levéltár fenntartója e célra állami támogatásban részesülhetett. A közérdekű levéltárrá nyilvánított magánlevéltár anyaga a levéltárak országos főfelügyelőjének engedélye nélkül nem volt átruházható, kiselejtezhető, felosztható. A kutatás