Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

lési reformok a megyékben is érvényesek voltak, azonban az új rendszert csak az újonnan keletkezett iratok esetében kellett alkalmazni. Az 1860-as években a megyei levéltárak újra a régi rend szerint működtek, majd 1867 után felügyeletüket, mint „a közigazgatás iratemlékeit őrző intézmények"-ét a Belügyminisztérium vette át. E főhatóság a szakmai kérdésekkel nem törődött. A megyei levéltárosok többsége az elszegényedett köznemesek közül került ki, akik semmiféle szakképesítéssel nem rendelkeztek, nem tartottak kapcsolatot sem egymással, sem az Országos Levéltárral. A helyzet javítása érdekében, a vezető levéltárosok kezdeményezésére (Pauler Gyula, Jakab Elek, Wenczel Gusztáv) 1872-ben a Belügyminisztérium ankétot hívott össze, mely a levéltárügy aktuális kérdéseivel foglalkozott. Javaslatuk szerint a megyei, városi és a helyenként szervezett községi levéltárakat levéltári felügyelőség alá kellett volna helyezni, melynek irányítása az új Országos Levéltárra várt volna. A terv azonban nem valósult meg. A 18684/1880. BM rendelet kért ugyan jelentést a megyei levéltárak állapotáról, azonban ez főként a külsőségekre vonatkozott (hány 1526 előtti oklevél van, van-e vasajtó, elegendő polc és szekrény áll-e rendelkezésre). Előrelépést jelentett, hogy az 1883. évi I. tc. értelmében a levéltárosi állást nyilvános pályázat útján kellett betölteni, valamint az Országos Levéltárban minimális szakképzettségről vizsga letételét írták elő. A megyei levéltárak ügyét átfogóan először a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. tc. 32. §-a alapján kiadott, már említett 125 000/1902. BM számú rendelet (Vármegyei Ügyviteli Szabályzat) rendezte, mely útmutatást adott a levéltáros feladatairól, és felsorolta azon iratokat, melyeket a megyei és városi levéltáraknak gyűjteni kellett. Megyei vonatkozásban ide tartoztak a megyei törvényhatóság és hivatalok, a tisztviselők iratai. Ezen kívül itt kellett elhelyezni a járások iratanyagát, 1895-től, az állami anyakönyvezés bevezetése óta ezen anyakönyvek másodpéldányait, a vármegyei és községi szabályrendeletek egy-egy jóváhagyási záradékkal ellátott eredeti példányát, az országgyűlési képviselők választására jogosultak névjegyzékét, az úthálózati törzskönyveket, a vizikönyveket, az erdészeti üzemterveket, az egyesületek és társulatok alapszabályait, a vármegye tulajdonában lévő terveket és térképeket, az egyes családok megőrzésre átadott iratait stb. Az iratok összegyűjtésére vonatkozó rendelkezéseket nem hajtották következetesen végre. így néhány levéltárból hiányoztak a főispáni iratsorozatok, másutt nem vették át a járások iratanyagát. Különösen sok veszély fenyegette a községi iratanyagot. A községi ügyvitelt szabályozó 126 000/1902. BM rendelet semmiféle intézkedést nem tartalmazott a község régi,