Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

Alapfunkcióját tekintve a jog nem más, mint a társadalmi konfliktusoknak adott érdekektől befolyásolt feloldása révén olyan társadalmi rend biztosítása, amely ezeknek az érdekeknek megfelel. Valamilyen konfliktusfeloldás szükséglete már az ősközösségi társadalomban is felmerült. A társadalmi fejlődés következő szakaszában megkezdődött a szabályok írásba foglalása. Az írott jog első formáinak születésével egyidejű a kodifíkáció (= jogszabályok rendszerezve törvénykönyvben való összefoglalása), ami a jogalkotást, írásban való objektiválását és a jognak bárki számára való megismerhetővé tételét jelenti. Ez először összefoglalóan a római jogban jelent meg. Római jogon általában azt a több mint egy évezred alatt kialakított jogrendszert értjük, amelynek fejlődése Rómában, mint kisparaszti városállamokban indult meg az i.e. 8-7. században, magas fokú differenciáltságát a római világbirodalom korában érte el. Szűkebb értelemben a római jog az ún. római magánjog. Rómában ugyanis a jogrendszer két részre oszlott: közjogra és magánjogra. Az előbbi a római állam felépítését, hatalmi és igazgatási szerveit, az alattvalóknak az államhoz való viszonyát, míg az utóbbi az állam alattvalóinak egymáshoz való személyi és vagyoni viszonyait szabályozza. A római közjog nem élte túl Róma bukását, a római magánjog viszont igen. A középkor jellegzetesebb kodifíkációs megnyilvánulásai a szokásgyűjtemények, illetve a városi statútumok, jogkönyvek. A feudális abszolutizmus megélénkülő törvényhozása a legnagyobbrészt kodifíkációs formákban jelentkezett. Legékesebb példája a porosz Allgemeines Landrecht (1794), általános területi törvénykönyv, amely több mint húszezer szakaszból áll. A jogalkotás klasszikus polgári típusának a világra segítése a francia forradalom műve volt. A forradalomból győztesen kikerült polgárság vívmányait, az új rend alapjait sűrítették a törvénykönyvbe. 1804-ben a Code civil-lel megszületett a klasszikus kodifíkáció. Az alkotmány, mint alaptörvény, amely az államhatalom gyakorlásának szabályait, a polgár számára az alapvető jogokat biztosítja, szintén a polgári fejlődés eredménye. (Felépítésére a későbbiekben visszatérünk.) - Az Egyesült Államokban 1787-ben, Franciaországban 1791-ben valósították meg először az alapvető emberi jogokra vonatkozó szabályok egyetlen törvényben, az alkotmányban történő egyesítését. Angliában ún. íratlan vagy történeti alkotmány (= különböző történeti időszakokban elfogadott törvények és szokások, szabályok öszszessége, amelyek szintén az államhatalom gyakorlását és az alapvető állampolgári jogokat szabályozzák) formálódott ki.