Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

föltekerni. Kívülről többrétegű, belül semleges borítást kell alkalmazni, ami védelmet nyújt a por, víz és sérülés ellen. A könyveket méretüknél kissé magasabb ládákba kell tenni. A ládákban a könyvek gerincükkel lefelé, nem túl szorosan, függőleges helyzetben álljanak. A könyvek csak egy sorban kerülhetnek a ládákba, hogy ne terheljék meg egymást. A mágneses adathordozók csomagolására tiszta, éghetetlen műanyag dobozokat kell használni amelyek szorosan, pormentesen záródnak. Kartondoboz nem ajánlott, mert a belőle keletkező porszemcsék megsértik a mágneses adathordozót. A dobozokat függőlegesen, kitámasztva kell elhelyezni a szállítódobozban. A mágneses mezőktől való védelemről szállítás közben is gondoskodni kell. A filmtekercseket eredeti tárolóanyagukban fedeles műanyagvagy fémládába kell helyezni, nem túl lazán és nem túl szorosan. A szállítás ideje alatt is törekedni kell a hűvös és száraz körülmények biztosítására. A mozgófilmeket ugyancsak eredeti tárolódobozukban, függőlegesen kell elhelyezni a szállítóládában. A láda nem lehet fából, mert a belőle kipárolgó anyagok károsítják a filmet. A kezelésre kerülő anyagok kiválasztásának szempontjai Az állományvédelem költséges és időigényes. Mennyiségi és anyagi okok miatt lehetetlen a gyűjtemény minden egyes darabját ugyanolyan figyelemben részesíteni, rájuk ugyanazt az eljárást alkalmazni, hanem alapos megfontolás után meg kell határozni az elsőbbségeket. A levéltári anyagoknak csak egy része kívánja meg a szigorúan szabályozott körülményeket. Ha anyagi nehézségei vannak az intézménynek, akkor a legfontosabb, legértékesebb és legérzékenyebb állományrészeket ki kell választani, és megteremteni tárolásuk speciális feltételeit. Ha az elsőrendű fontosságúnak ítélt anyagok kezelésre szorulnak, intézkedni kell mielőbbi konzerválásukról vagy restaurálásukról. Az egyedi darabok restaurálását a forrásérték és a pénzügyi fedezet nagysága együttesen határozza meg. A restauráló kezelések nagyon költségesek, mivel speciális szaktudást kívánnak, és időigényesek. Az intézmények a rendelkezésükre álló anyagi források korlátozott volta miatt a kezelésre szoruló levéltári anyagnak csak kis hányadát tudják restauráltatni, ezért érthetően fontos az elsőbbségek meghatározása. A fontossági sorrend felállításában mérlegelni kell a dokumentumok - fizikai állapotát - fizikai állapotuk további romlásának veszélyét, amennyiben nem konzerválják/restaurálják - forrásértékét - eszmei értékét - művészeti értékét