Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

rülések elkerülése és az elkerülhetetlen károsodási folyamatok sebességének csökkentése is. Az állományvédelem tehát nem azonos a restaurálással, azaz a helyreállítással/javítással, hanem sokkal inkább a károsodások megelőzését jelenti. Ha a dolgozók és a kutatók a levéltári anyag kezelésére és tárolására vonatkozó egyszerű előírásokat betartják, jelentős mértékben hozzájárulhatnak az állomány védelméhez. Az anyag kiemelése, reponálása, csomagolása, szállítása az épületen belül és az épületek között, az épületek és a raktárak állapota, a fénymásolat-készítés és a mikrofilmezés fokozatos kopáshoz, szakadozáshoz vezethet, és így nagymértékben hozzájárulhat a gyűjtemény károsodásához. Mivel vitathatatlan, hogy a kutatók számára biztosítani kell a levéltári anyag használatát, meg kell találni az egyensúlyt az információhoz való hozzáférhetőség és az állományvédelem követelményei között. A levéltári gyűjtemény nagyon változatos: pergamen és papír kéziratok, géppel írt és nyomtatott iratok, kéziratos és nyomtatott térképek, építészeti és műszaki rajzok, különböző technikával készített másolatok, grafikák, könyvek, üveglemezen és papíron lévő fényképészeti anyagok, fekete-fehér és színes filmek, hangfelvételek, géppel olvasható dokumentumok (videofilmek, számítógépes lemezek stb.) egyaránt előfordulnak benne. Ha a gyűjtemény kezelője hosszú ideig használható, kutatható állapotban akarja megőrizni a levéltári anyagot, ismernie kell annak tulajdonságait és azokat a tényezőket, amelyek károsíthatják. A levéltári anyag tulajdonságai és károsodása A levéltári anyag többsége szerves eredetű, nagyrészt növényi és állati rostokból áll. Ezek a természetes anyagok bomlásra hajlamosak. A szerves anyagok a környezet fizikai, kémiai és biológiai hatásainak következtében megváltoznak. A kémiai és fizikai változásokat részben a természetes öregedés, részben a sokféle károsító tényező okozza. A levéltári anyag károsodását belső és külső okok egyaránt előidézhetik. A károsodások belső okai A legnagyobb mennyiségben előforduló levéltári adathordozó, a papír károsodásában két belső ok játszik döntő szerepet: a papír alapanyaga és a gyártás során használt adalékanyagok minősége. A papír alapanyaga a növényekben található cellulóz, amelynek hosszú láncmolekulái alkotják a rostjait. Ilyen növények a gyapot, a len, a kender, a tűlevelű és a lombos fák stb. A papír szilárdságát - köznyelven erősségét - az egymáshoz kapcsolódó láncmolekulák, a rostok hosszúsága alapvetően befolyásolja: ha csökken hosszúságuk, csök-