Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

személynévmutató, tárgymutató. Az egyszerű mutató ábécé-rendbe szedett, és a címszó mellett az előfordulási oldalszámot adja meg. Ezek a mutatók közvetetten utalnak a levéltári anyagra, hiszen nyomtatásban megjelent munka oldalszámára utalnak, és ezen keresztüljuthatunk el a levéltári forráshoz. A mutató-rendszerű segédlet közvetlenül a levéltári anyagra utal, annak jelzetét tartalmazza. Ilyen mutatók készítésének alapvető célja a levéltári anyagban, annak őrzési helyétől függetlenül, a keresett helyre, személyre vagy tárgyra vonatkozó anyag jelzetének megtalálása. A téma szerinti kutatás megkönnyítésére először a Magyar Országos Levéltár nemességkutató osztályán kezdtek családnévmutató készítésébe. Ez az ábécé-ben kezelt mutató azt a célt szolgálta, hogy a nemesi rang anyakönyvi bejegyzéséhez rendeletileg előírt nemességigazolási feladatok ellátásához feltárják a levéltár különböző fondjaiban előforduló források jelzetét. Ez a cédula-gyűjtemény kapta később az Illésy-patika elnevezést. Különösen sok gondot okoz a kutatóknak a különféle korszakokban keletkezett jegyzőkönyvek kutatása, hiszen az esetek többségében azokhoz segédlet nem áll rendelkezésre. Ilyen meggondolásból készültek és ma is készülnek regeszták, napirendi jegyzékek - a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekhez, - a Fővárosi Tanács ülésjegyzőkönyveihez, - a minisztertanácsi jegyzőkönyvekhez, - az MSZMP központi vezető szervei üléseinek jegyzőkönyveihez. A könyvtári katalógus cédulákhoz hasonlóan a lajstromlapok és a regeszták is szolgálhatják mutató-építés alapját, ha azok több példányban készülnek. Azaz elvileg besorolhatók mindhárom mutató típusba. A térkép- és tervtárhoz készült katalógusok általában éppen a mutató építése érdekében készülnek több példányban. Az egyik sorozat az iratanyag tárolási rendjében található, a másik a helynevek rendjében, további példány képezheti a szerzői névmutatót. A középkori oklevelek lajstromlapjai is úgy készülnek, hogy az őrzési renden kívül mutató is kialakítható (évrendi mutató és kiadói mutató). A mutató készítésének nehézségei a nevek írásmódjánál és a tárgyszavak kijelölésénél jelentkeznek. Míg az első kérdést már a mutató készítésének megkezdése előtt tisztázni kell, akárcsak a lajstrom vagy regeszta készítésénél, addig a tárgyszavak kijelölése további odafigyelést és következetességet igényel. Az itt felvetődő probléma nem speciális, ugyanaz, mint egy nyomtatásban megjelenő munka esetén. Mindössze az a különbség, hogy a levéltári iratok lajstromozásánál, regesztázásánál annak készítőjét sokszor befolyásolja az irat keletkezésének korában használt kifejezés, így a tárgyszavakat a lajstrom és regeszta megfogalmazásában