Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

- Adószedő iratai - Kapitányi Hivatal iratai stb. A Magyar Országos Levéltár 1945 előtti anyagának rendszerezése nem a jogszabályokban rögzített deduktív séma szerint történt, hanem már korábban, különböző rendszerezési alapok kombinációjával, de főleg a történetileg kialakult együttesek figyelembevételével jött létre. A MOL iratanyaga szekciókra tagolódik. A szekció valamilyen alapon (az irat kora, a fondképző jellege, irattani jelleg) összetartozó levéltárakat foglalja magában. (Jelölésének módjára a későbbiekben visszatérünk.) Az alapszintű rendezés elsősorban a proveniencia elv alapján történik, vagyis elsősorban szerves fondok kialakítására törekszünk. Gyűjteményekben csak azokat a darabokat helyezzük el, amelyek provenienciája nem állapítható meg, vagy azokat a néhány darabból álló fondtöredékeket, amelyek nem alkalmasak arra, hogy egykori fondképzőjük működése rekonstruálható legyen belőlük. (Meg kell jegyezni, hogy utóbbiak nem a XV., hanem a fondképzőknek megfelelő fondfőcsoportba sorolandók.) Gyűjteményekbe kerülnek azon iratok, melyek a levéltár fondjaiba nem sorolhatók be, illetve különleges kezelésük indokolt (pl. térképek, függőpecsétek, oklevelek stb.) Szerves fondok kialakítása során az első feladat az egyes iratok provenienciájának megállapítása. Ezt a munkát rendszerint megkönnyítik az iratok külső ismérvei: beadványok esetében azok címzése, a rájuk ütött iktatóbélyegző, fogalmazványoknál az esetleges fejléc a fondképző nevével, az iratokon látható irattári jelzetek esetleges jellegzetességei stb. Ha nincsenek egykorú ügyviteli vagy irattári segédkönyvek, amelyekből az iratok hovatartozását kétségtelenül meg lehetne állapítani, az iratot annak a fondképzőnek az iratai közé kell helyezni, amelynek ügykörébe az iratban foglalt ügy tartozott. Praktikus okokból bizonyos esetekben a pertinenciát fontosabbnak tartjuk a proveniencia mindenáron való érvényesítésénél. így pl. valamely pertestet az 1850-es évekből a proveniencia elvének szigorú alkalmazásával annak a bíróságnak a fondjában kellene őrizni, amely előtt a per elkezdődött. Az úrbéri birtokrendezési perek esetében ez azt jelentené, hogy egy megyei levéltárban az egyes községek birtokrendezési pereit különböző fondokba kellene beosztani, aszerint, hogy a per mikor, melyik bíróság előtt indult. Ehelyett gyakorlati szempontból ezeket a pertesteket egységesen az 1855-ben felállított úrbéri törvényszékek fondjában helyezzük el, amely törvényszékek előtt a legtöbb ilyen pert indították, illetőleg újra felvették.