Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

bői, amelyben létrejöttek, különben nem érthetők meg azok az összefüggések, amelyek tartalmukat befolyásolták. A levéltári rendező, rendszerező munkának tehát nem az egyes iratokat kell alapul vennie, hanem azokat a szerves irategyütteseket, amelyek részeit a közös eredet fűzi egybe, vagyis a szerves fondokat. A proveniencia elvének érvényre jutása az egyes levéltárakban különböző időpontokban történt. Általános érvényűvé csak azután vált, hogy az 1910. évi nemzetközi levéltáros-kongresszus azt követően elvként elfogadta. xMagyarországon Tagányi Károly, az Országos Levéltár tudós levéltárosa már a millennium idején fejlődéstörténeti szemlélettel közeledett a levéltári anyaghoz. Csánki Dezső 1913-ban, amikor az Országos Levéltár vezetését átvette, a proveniencia elvének alkalmazását tette hivatalos programmá. A proveniencia elve ma a levéltári munka általános irányelve. Ez az elv mai felfogásunk szerint azt jelenti, hogy egy szerv vagy személy irathagyatéka szerves fondot alkot, amelyet a levéltárban más fondoktól elkülönítve kell kezelni. A proveniencia és a pertinencia mai felfogásunk szerint nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő elvek. Elsődlegesen a proveniencia elvét alkalmazzuk, egy szerves fondon belül azonban az iratoknak pertinenciájuk szerinti csoportosítását is megvalósíthatjuk. Rendszerezési alapok A rendszerezési elveknek a fondok elméleti kialakításánál van döntő szerepük, a rendszerezési vagy tagolási alap pedig az a tényező, amelynek figyelembevételével a levéltárak a rendszerezés gyakorlati munkáját elvégzik, azaz megállapítják az iratanyag tagolódását. A legfontosabb rendszerezési alapok a következők: - Történeti alap, amelynek érvényesítésénél a levéltári anyag történeti kialakulását veszik figyelembe (ezt a rendszerezést a fondoknál nagyobb levéltári egységek kialakításánál érvényesítik). - Funkcionális alap, amelynek érvényesítésénél az iratképző szerv vagy személy funkcióját, hatáskörét, ügykörét veszik figyelembe (szervtipológiai alapnak is nevezik). Ezen az alapon történik általában a fondok, illetve állagok csoportosítása. (Pl. az Országos Levéltárban a volt Új Magyar Központi Levéltár iratanyagában az állagok sorrendjének kialakítása eszerint történt.) - Tárgyi alap, amelynek érvényesítésénél egyrészt nagyobb levéltári egységeket bontanak kisebb egységekre, másrészt kisebb egységeket vonnak össze nagyobb egységekbe.