Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)
I. IRATTANI ISMERETEK
kivonatát, az elő- és utóiratok számát. Továbbá az előadó ezen a borítólapon írta elő, hogy az iroda milyen neveket és/vagy tárgyakat vegyen fel a mutatókönyvbe. Az irattározás egyszerű számrendszerben történt, ahol az iratok évek, azon belül számok szerint találhatók meg. Ez a rendszer - tárgyi csoportosítás nélkül - egészen 1848-ig volt érvényben. Az iratok visszakeresésében a mutatókönyveknek nagy szerepük volt. A Magyar Országos Levéltár A 39. törzsszámú kancelláriai állagában (Acta generalia) az azonos témához tartozó iratok ugyanis más-más irattári számon találhatók meg. Például: hajózási ügyek, vontatás parttisztítás A 39. 1771:2867 1772:1594 1771:3129 1772:4163 1771:3662 stb. b) Kamara A Magyar Kamaránál Mária Terézia korában kialakult a bizottsági ügyvitel, az igazgatótanácsi rendszer, a kamarai ügykört szakágazatokra bontották, szaporodtak az iratokon az ügyviteli feljegyzések, ami fokozatosan az összetartozó iratok együtt-tartásához vezetett. 1773-tól, az iktatás bevezetésétől minden irat az iktatóhivatalba került. Az iktatás nem sorszámos iktatókönyvekbe történt, hanem jegyzőkönyvekbe. Ezek egyúttal tanácsülés! jegyzőkönyvként is szolgáltak, mivel azokban nemcsak az irat iktatására vonatkozó adatok, hanem a döntések is szerepeltek. Az iratokat havonta 1-gyel kezdődő sorszámokkal látták el, majd elintézés után azokat ügyágazatok szerint csoportosították, és egy-egy hónap anyagából fasciculusokat alakítottak ki. Ezekhez palliumként is szolgáló jegyzék készült. Mivel a közös iktató és mutató miatt a visszakeresés nehézkes volt, 1783-tól elrendelték ügyágazatonként külön segédlet (lajstrom, mutató) készítését. De az egyes ügyosztályok irattári rendszere különböző volt; egyesekben a kútfő-tételes irattározás érvényesült, másokban megtartották az ügyiratok havi 1-től való sorszámozását. 1785-ben II. József egyesítette a Kamarát és a Helytartótanácsot, és ettől kezdve a kamarai ügyek intézésénél a helytartótanácsi ügyviteli rendszert alkalmazták. A kamarai ügyeknek külön ügyosztályokat állítottak fel, de ezeket is a központi iktatókönyvbe vezették. Az egyesítés után a kútfő-tételes rendszerre tért át minden kamarai vonatkozású ügyosztály. Ezen kívül a racionalizmust szolgálta, hogy különbséget tettek az érdemi tárgyalást igénylő és a
