Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

I. IRATTANI ISMERETEK

A 19. Insinuata Cancellariae Transylvanicae 1697-1770 (erdélyi udvari kancelláriai átiratok) c) Országos hatóságok és magánosok felterjesztései A 20. Litterae Camerae Hungaricae 1573-1770 (magyar kamara felterjesztései) A 21. Litterae Palatinorum 1614-1765 (nádor felterjesztései) A 22. Litterae Locumtenentis 1768-1770 (helytartótanács felterjesztései) A 27. Litterae comitatuum 1624-1769 (megyék felterjesztései) A 28. Litterae civitatum 1616-1770 (városok felterjesztései) A 32. Litterae privatorum 1583-1770 (magánosok felterjesztései) A Kamarát I. Ferdinánd 1528-ban fejlesztette önálló hivatallá: alkincstartót nevezett ki, titkárt és jegyzőt rendelt a kincstartó alá segítségül. Ezzel megteremtette az önálló hivatal működésének feltételeit. A hadi események miatt a hivatalt I. Ferdinánd 1531-ben Pozsonyban újjászervezte. A titkár feladata volt az ülésekről jegyzőkönyv vezetése, a fogalmazványok írása, az irattár felügyelete. A kamarai irattárat - viszonylag önálló feladatkörrel - a lajstromozó gondozta. Teendőit a számvevőhivatal 1718-ban külön utasításban foglalta össze, amelyből megismerhető az irattár munkája. (A korábbi időszakra vonatkozó utasítás nem maradt fenn, de az 1718-as irat arra enged következtetni, hogy nem alapvetően új ügyintézésről van szó.) 1718-ban személyzete 2 főből állt: lajstromozó és segédje. A titoktartás elsődleges kötelezettségük volt, másolatot csak a tanács engedélyével és utasítására adhattak ki. Iratkölcsönzésre a tanács számára, írásbeli kérelemmel, kölcsönkönyvi bejegyzés alapján volt lehetőség. Az ügyvitel fogalma az ügykezelésben még 1718-ban is ismeretlen. Az egyes ügyek tárgyalása idején az ügyre vonatkozó összes irat együtt volt. Az elintézés után azonban ezeket iratfajtánként (királyi leiratok, beadványok) szétválasztották és időrendi sorozatokba osztották be. Külön őrizték: (1) a királyi (kancelláriai) leiratokat - (benignae resolutiones, benigna mandata); (2) kamarai kiadmányok fogalmazványait - (conceptus expeditionum); (3) a kamarához érkezett iratokat: ezeket a megkereső hatóság vagy a tárgyuk szerint csoportosították. A királyi leiratokat a kamarai könyvekbe másolták be. Az 1718-as utasítás szerint hátlapjukra ráírták a rövid tartalmi kivonatot, amit a megfelelő címszavak szerint mutatókönyvbe is bejegyezték. Ráírták továbbá a pontos dátumot és ennek alapján helyezték el a hónaponként újra kezdődő csomókban az ügyintézés után. A kiadmány fogalmazványaihoz szintén mutató-