Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)
II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET
A vármegye élén ekkor is a király kinevezte főispán állott. Ő volt a megye legfontosabb testületi szerveinek elnöke. A minisztereknek minden, a megyét illető fontosabb kérdésben meg kellett hallgatniuk a főispánokat, akik figyelemmel kísérték az önkormányzat területén működő állami tisztviselők munkáját is. A főispán - ha megítélése szerint „halaszthatatlan államérdek" kívánta - közvetlenül (tehát az illetékes önkormányzati vezetők kikapcsolásával) is utasíthatta a megyei, városi és községi tisztviselőket. Az alispán volt a vármegye első tisztviselője, a megyei tisztviselői kar főnöke. Helyettese a vármegyei főjegyző. A tiszti főügyész 1869-től, amikor az igazságszolgáltatást elkülönítették a közigazgatástól, a vármegye jogtanácsosaként működött. (Addig a megyei ítélőszéken a vád képviseletét is ellátta.) A főjegyző mellett másodfőjegyző, aljegyzők álltak. Az önkormányzat tisztviselői voltak az árvaszék (a kiskorúak és gondnokság alá helyezettek érdekeit óvó gyámhatóság) elnöke és ülnökei, a főlevéltárnok. A tiszti főorvos, főállatorvos, gazdaságifelügyelő, a számvevőségi főnök az alispán mellé beosztott állami szakigazgatási tisztviselők voltak. Már a feudalizmus korában kialakult, de azóta területi módosításokon ismételten is átesett járások élén a megye ún. külső tisztviselői közül rangban legfelül a főszolgabírók álltak. Beosztottjaik a szolgabírák voltak. (A járásnak a polgári korban nem volt testületi szerve, a járás tisztségviselőinek választásába a járás népe nem szólhatott bele.) A főszolgabíró, akinek hatáskörébe tartozott nemcsak a járás, hanem a járás községei legtöbb közigazgatási ügyének elintézése, választott törvényhatósági tisztviselő volta ellenére egyszersmind a főispán politikai megbízottja is volt. A részben még középkori eredetű kiváltságok alapján alakult szabad királyi városok jó része a gyökeresen megváltozott gazdasági, társadalmi, közlekedési viszonyok között elvesztette jelentőségét. Akkor tehát, amikor a törvényhatóságok jogkörét szabályozták, és a megyék hatásköre alól kiemelt városi törvényhatóságokai létesítettek, ezek sorába, régi címük meghagyása mellett, az elsorvadt kis szabad királyi városokat nem vették fel, helyettük azonban a kapitalista viszonyok közt felvirágzott városokat ruháztak fel törvényhatósági joggal (pl. Kecskemét, Hódmezővásárhely, később Miskolc). A városi törvényhatóságok jogköre megegyezett a megyékével, de az ügyeket többnyire másodfokon intéző megyékkel szemben a törvényhatósági jogú város első- és másodfokon töltötte be közigazgatási funkcióit. A városi törvényhatóságok élén, mint a megyeiekén is, a kormány embereként a főispán állt. A megyének és a területén fekvő törvényhatósági jogú városnak nemegyszer közös főispánja volt. A
