Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

szággyüléssel kapcsolatos jogosítványait és kötelességeit, a két tábla egymáshoz való viszonyát rögzítette. Az 1848-as választási törvényt módosította az 1867. évi X. te, amely az uralkodó feloszlatási jogosultságát korlátozta; az 1886. évi I. tc. pedig az országgyűlés működésének időtartamát 3 évről 5 évre emelte fel. Az 1885. évi VII. tc. szervezte át a felsőtáblát, elnevezése főrendiház lett. A főrendiház örökös jogú tagjai voltak a főhercegek, és a legalább 3 ezer forint adót fizető grófi és bárói családok nagykorú (férfi) tagjai. Méltóságuk alapján tagjai voltak az ország zászlósurai, koronaőrei, a fiumei kormányzó, a Kúria és a Budapesti Tábla elnökei, az érsekek, megyés püspökök és más hasonló rangú egyháziak. Élethossziglan voltak a tagjai az uralkodó által érdemeik fejében kinevezettek (maximum 50 személy). A főrendiház reformja az egyházi képviselet bizonyos mértékű háttérbe szorítását eredményezte, valamint a főispánok, és a törvényben megállapított vagyon-képességgel nem rendelkező örökös jogú főrendek tagsági státusának megszüntetésével csökkent a létszáma. Állami Számvevőszék 1870-ben az országgyűlés elfogadta az Állami Számvevőszékről szóló 1870. évi XVIII. tc.-et. A törvény szerint feladata a költségvetés végrehajtásának figyelemmel kísérése, a parlament számára a zárszámadás előkészítése, a pénzügyi tervek betartásának ellenőrzése. 1913ban a számvevőszék elnevezését Legfőbb Állami Számvevőszékre változtatták. A Kormány A Kormányt 1867 után Minisztertanácsnak nevezték, élén a miniszterelnökkel, akit a király nevezett ki. A miniszterelnök a kormánypárt vezető egyéniségei közül került ki, az uralkodó környezetének véleménye alapján. Ha a deszignált miniszterelnök nem tudott kormányt alakítani (nem támogatták programját vagy személyét), más személlyel kísérletezett az uralkodó. Az 1867. évi VIII. tc. alapján a minisztereket is a miniszterelnök előterjesztésére az uralkodó nevezte ki. (Az 1848-as tc. szerint csak megerősítési joga volt a királynak.) A Minisztertanács a Kormány politikai irányvonalának meghatározója, több tárcát érintő ügyek fóruma, a szakminiszterek által beterjesztett ügyeket is ez a testület tárgyalta. Tehát a Minisztertanács a miniszterek összességét és mint testületi hatóságot jelentette. Az 1867. évi XII. tc. (a kiegyezési törvény) a kormány tagjainak számát kilencről 12-re emelte, ugyanis Magyarország és Ausztria között közösnek elismert ügyekre három minisztériumot (közös miniszteri