Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

az egyháztanácsot. A lelkész segítője lehet az ószövetségi elnevezést viselő levita (segédlelkész). Az egyházi hierarchia második fokán az egyházmegye áll, amelyet a reformátusoknál esperes (senior) vezet. Ugyanezen egységnek felel meg az erdélyi szászoknál a dekanátus (decan), illetve az unitáriusoknál az egyházkör (circaria). A protestáns egyházi hierarchia egyik legfontosabb intézménye az egyházkerület (superintendentia), amelynek élén a superintendens áll, akit a magyarországi gyakorlatban püspöknek neveznek, mert nálunk megmaradt e név használata a protestáns egyházakban is. A superintendentia vezető testülete a fokonzisztórium, és itt is a püspök mellett vele egyenrangú világi képviselet van (főgondnok), amely szintén fokozatosan jött létre. A protestáns egyházak legfelsőbb testülete és intézménye a zsinat vagy gyűlés, amelyet vizsgált korszakunkban időről időre tartottak és azon hitbéli dolgokról, de egyházigazgatási kérdésekről is döntöttek. Az evangélikus egyházi igazgatás kialakulása Elsősorban a magyarországi és erdélyi szászok intenzív német kapcsolatai és a Wittenbergben tanuló szász értelmiség révén a lutheri tanok rendkívül gyorsan jutottak el hazánkba. Az 1545-ös medgyesi zsinaton létrehozták az erdélyi szász evangélikus egyházkerületet, amelynek központja egészen a 19. század közepéig Berethalom lett. A királyi Magyarországon a felvidéki, szintén főleg németajkú városokban alakult meg először az evangélikus egyházszervezet. 1549-től a Felvidék középső és keleti felében kialakultak az evangélikus egyházszervezet keretei, de a kodifikálás későbbre maradt. A Dunántúlon ugyancsak az 1540-es években szerveződik az evangélikus egyház, különösen Sztárai Mihály tevékenysége nyomán és jelentős sikereket ér el. Az 1595-ös zsinat lényegében megalkotja a dunántúli egyházkerületet, főleg a Sopron és Vas megyei evangélikusokból. Központja a gazdag dunántúli város, Sopron. A 15 éves háború lezárulása, majd az 1608-as törvények elfogadása után az egész Felvidéken is lehetőség nyílt az evangélikus egyházszervezet kiépítésére. Az 1609-1610-es zsolnai zsinaton megalakult a bányai egyházkerület, akkor még csak a fent nevezett bányavárosok környékéből, később azonban, a török kiűzése után ide tartozott Pest központtal az ország jelentős középső része, a Duna-Tisza közével, a Bácskával és a Bánáttal együtt. Ugyancsak ezen a zsinaton szerveződik meg a biccsei, túróci és bajmóci egyházkerület, amely később a dunáninneni egyházkerület néven lesz ismert Pozsony központtal és a lutheri hitre tért szlovákság jelentős népességével.