Körösmezei András: Szempontok a közlevéltárak gazdasági szervekkel kapcsolatos gyűjtőterületi munkájának végzéséhez : Módszertani segédanyag (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 8. Budapest, 2001)

III. LEVÉLTÁRI KAPCSOLATTARTÁS A KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ GAZDASÁGI SZERVEKKEL

ban az iratkezelési szabályzat elavult, mert a vállalat elmulasztotta a 80-as évek végi, 90-es évek eleji jogszabályoknak megfelelő átdolgozását. Szorgalmaznunk kell ezért, hogy a vállalat „frissítse fel" a korábbi szabályozást az állami időszakban keletkezett irataira. Ha ezt elérjük, és a vállalat iratkezelése megfelelő, csak akkor keressük meg, ha hosszabb idő óta - 2-3 évet már hosszúnak tekinthetünk - nem küldött selejtezési jegyzőkönyvet. Egyes vállalatok privatizációja óta már 8-10 év is eltelt. A vállalatnak is és a levéltárnak is érdeke, hogy az irattárban ne maradjanak lejárt őrzési idejű iratok. Évtizedek óta halmozódó selejt-iratokról már nagyon nehéz áttekinthető selejtezési jegyzőkönyvet összeállítani, s még nehezebb azt elbírálni. Az Ltv. 34. § (3) bekezdése egyértelműen fogalmaz, mégis a legtöbb félreértésre - vagy tettetett félreértésre - ez ad lehetőséget. A privatizált vállalatok a közlevéltárral való kapcsolattartás kötelezettségét sokféleképpen értelmezik. Egyes cégek új iratkezelési szabályzatot készítenek, nem választják külön az állami időszakban és a privatizációt követően keletkezett iratok kezelését, és valamennyi, a privatizáció után keletkezett iratanyagukat is közlevéltárban kívánják elhelyezni. Erre az Ltv. 32. § (1) bek. módot ad, a közlevéltárak azonban maguk dönthetik el, hogy vállalkoznak-e a magániratok átvételére. Más privatizált vállalatok pedig éppen ellenkezőleg - néha ellenségesen úgy értelmezik a törvényt, hogy a levéltárnak már nincs joga jogelődük irataival (sem) foglalkozni. A selejtezés kérdésében ezt a „felfogást" a törvény betűje alapján könnyen cáfolhatjuk. Miután az Ltv. nem tette kötelezővé a privatizált vállalatok állami időszakban keletkezett iratainak levéltárba adását, visszaélésre ad lehetőséget. Több privatizált vállalat él is azzal a lehetőséggel, hogy kinyilatkoztatja, miszerint állami időszakában keletkezett iratait is maga kívánja őrizni. Gyakori hivatkozás, hogy valamely kerek évforduló közeledtével maguk óhajtják megíratni történetüket, hogy képesek a kutatókat kiszolgálni, hogy maradandó értékű irataikat döntően saját dolgozóik kutatják stb. Némelyik vállalat még helyiséget is berendez, ahol elhelyezi „érdekesnek" tartott iratait, az ajtóra kiírva: „Archívum", és a vállalati levéltár alapítását ezzel befejezettnek tekinti. Az igazsághoz tartozik, hogy ritka kivételként akadnak olyan privatizált vállalatok, amelyek az állami korszakból, sőt azt megelőzően keletkezett iratanyagaikat kifogástalan körülmények között féltve őrzik, azokat darabszinten jegyzékelik, és gondoskodnak restaurálásukról, fertőtlenítésükről. Arra azonban, amire az Ltv. 30. §-a lehetőséget ad,