Körösmezei András: Szempontok a közlevéltárak gazdasági szervekkel kapcsolatos gyűjtőterületi munkájának végzéséhez : Módszertani segédanyag (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 8. Budapest, 2001)

I. BEVEZETÉS

során még ügyviteli értékkel (is) rendelkező iratokat. A paragrafus változatlanul maradása a levéltárak teljes ellehetetlenüléséhez vezetett volna. Az 1993. évi LXXXI. és CXV, tv-ekben foglalt módosítások azonban megváltoztatták a levéltárak szerepét a felszámolt/végelszámolt vállalatok iratainak átvételében. A jelenleg is hatályos szöveg ugyanis arról rendelkezik, hogy a felszámoló/végelszámoló csak a történeti/maradandó értékű iratokat adja át a levéltárnak, és az irattári anyag fennmaradó részének selejtezéséről, illetőleg jogszabályban meghatározott ideig történő megőrzéséről maga köteles gondoskodni. A csődtörvény megteremtette a felszámolás/végelszámolás alá vont vállalatokkal való kapcsolattartás jogi alapjait. A maradandó értékű iratok kiemelése involválja a felszámolónak/végelszámolónak az iratok rendezésére, selejtezésére vonatkozó kötelezettségét. (A csődtörvény 57. § (2) bek. f) pontja azt is egyértelműen kimondja, hogy az iratanyag rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek a felszámolás költségeihez tartoznak.) A csődtörvény jelenleg hatályos megfogalmazása világossá teszi, hogy a levéltár csak rendezett, selejtezett és csak maradandó értékű iratokat vesz át. A tulajdon jellege alapján megkülönböztethető gazdasági szervek iratairól csak a köziratokról a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. tv. (továbbiakban: Ltv.) rendelkezett. Míg a levéltáraknak a köziratok tekintetében igen széleskörű és pontosan körülírt jogosítványai vannak, addig a magániratok védelmére nézve a törvény - differenciáltan - enyhébb szabályokat állapít meg. Ugyanakkor a magániratokat keletkeztető gazdasági szervek közül a tartós állami tulajdonú részesedéssel működő gazdasági társaságok iratkezelése és irataik levéltárba adása kérdésében az Ltv. szinte ugyanolyan jogokat ad a levéltáraknak, ill. kötelezettségeket ró a levéltárakra, mint a köziratok esetében. A privatizált gazdasági szervek - az Ltv. 34. § (3) bek. értelmében - csak az állami időszakban keletkezett irataik selejtezését kötelesek egyeztetni a közlevéltárakkal, míg a magáncégek - hasonlóan az összes nem közfeladatot ellátó szervhez - iratkezelésüket maguk alakíthatják, iratkezelésüknek a levéltárral való egyeztetésére és irataik közlevéltárban történő elhelyezésére csak külön megállapodás alapján kerülhet sor.