Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)
13. Levéltári technika
a légszennyeződés elleni védelem, a kötetek elhelyezése és a biztonsági feltételek kielégítése jelenti. A levéltári anyag kiállítására vonatkozó alapvető szabályok: - állandó kiállításon ne szerepeljen értékes, eredeti dokumentum, ha lehet, csak másolat, - a kiállított eredeti dokumentumról készüljön biztonsági másolat, - a fénymennyiség a lehető legkevesebb legyen, a tárolókon belül nem szabad fényforrást elhelyezni, - az ultraibolya sugárzást megfelelő szűrők használatával minimálisra kell csökkenteni, - a tárolók zártak, szigeteltek legyenek, és olyan anyagokból készüljenek, amelyek nem hatnak károsan a bennük elhelyezett tárgyakra. A kezelésre kerülő anyagok kiválasztásának szempontjai Az állományvédelem költséges és időigényes. Mennyiségi és anyagi okok miatt lehetetlen a gyűjtemény minden egyes darabját ugyanolyan figyelemben részesíteni, rájuk ugyanazt az eljárást alkalmazni, hanem alapos megfontolás után meg kell határozni az elsőbbségeket. Az egyedi darabok restaurálását a forrásérték és a pénzügyi fedezet nagysága együttesen határozza meg. A restauráló kezelések nagyon költségesek, mivel speciális szaktudást kívánnak és időigényesek. Az intézmények a rendelkezésükre álló anyagi források korlátozott volta miatt a kezelésre szoruló levéltári anyagnak csak kis hányadát tudják restauráltatni, ezért érthetően fontos az elsőbbségek meghatározása. A fontossági sorrend felállításában mérlegelni kell a dokumentumok - fizikai állapotát, - fizikai állapotuk további romlásának veszélyét, amennyiben nem konzerválják/restaurálják, - forrásértékét, - eszmei értékét, - művészeti értékét, - fontosságát kutatási szempontból, - a kutatás várható gyakoriságát, - esetleges helyettesítésük lehetőségét és költségét.
