Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)

13. Levéltári technika

A légnedvesség mérésére sokféle mérőeszköz használható. Ezek két csoportba oszthatók: kalibrálást nem igénylők (pszichrométerek) és azok, amelyeket rendszeresen kalibrálni kell. Az előbbiek viszonylag olcsóak és pontosak, de sokan nehézkesnek találják velük a mért értékek megállapítását, ugyanis ehhez táblázatokat kell használni. A kalibrálást igénylő műszerek működése azon alapul, hogy bizonyos anyagok egyes tulajdonságai (pl. hosszuk, vezetőképességük, színük) nedvesség hatására megváltoznak. Az ilyen anyagokat felhasználó páramérőket nevezzük higrométereknek. A relatív légnedvesség értéke ezekről közvetlenül leolvasható. Ha a műszer a hőmérsékletet is mutatja, akkor termohigrométernek nevezik. Sok regisztráló mérőeszköz is kapható, amely egy héten vagy egy hónapon át papírlapra rajzolja a mért értékeket. A csak páratartalmat mérő és regisztráló műszer neve higrográf, azt pedig, amelyik a hőmérsékletet is rögzíti, termohigrográfnak nevezik. Ezek rendszeres kalibrációra szorulnak. A hőmérséklet és a légnedvesség egyszerű módszerekkel is kedvezően befolyásolható. Nagyon fontos a szellőztetés, különösen ott, ahol az anyagokat a külső falhoz közel tárolják. A levegő szabad áramlását a polcok mögött is biztosítani kell. A szellőztetés lehetőség szerint ne közvetlenül az utcáról történjen, mert az a légnedvesség hirtelen változását és a szennyezett levegő beáramlását okozhatja. A nagyon száraz tárolási körülmények különösen azokra a dokumentumokra károsak, melyek állati bőrből (pl. pergamen) vagy összetett anyagokból (pl. könyvek, számítógépes szalagok) készültek. A téli fűtési időszakban a raktárakban túlságosan száraz és meleg lehet a levegő. Ennek elkerülésére csökkenteni kell a fűtést. A párásítók működtetésével is élhetünk.