Dóka Klára: Iratkezelő és irattáros ismeretek : Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamokrésztvevői és oktatói számára. 2. bővített kiadás (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 6. Budapest, 2000)

I. Igazgatási ismeretek

létben nyert felhatalmazása alapján a hatvanas évek második felében a kormány a tanácsszervek hatáskörét, illetékességét és működését átmenetileg — egy későbbi magas szintű jogszabály előkészítése érdekében — a II. Tt. rendelkezéseitől eltérő módon szabályozhatta. A kormány által 1967 és 1969 között kiadott rendeletek következtében megszűnt a szakigazgatási szervek kettős alárendeltsége, azok a továbbiakban egyértelműen a végrehajtó bizottságok voltak alárendelve, ezzel párhuzamosan nőtt a végrehajtó bizottságok szerepe, súlya. A szakigazgatási szervek önálló hatósági jogkörei azonban megmaradtak, sőt a községekben kiegészültek korábban a végrehajtó bizottságok elnökeinek, elnökhelyetteseinek és titkárainak hatáskörébe tartozó feladatokkal. [1023/1967. (VIII. 8.), 1010/1968. (III. 24.), 1018/1969. (IV. 29.) Korm. sz. határozatok.] Az 1971-ben hatályba lépett harmadik tanácstörvény — az 1971. évi I. tv. — a korábbi államhatalmi és tömegszervezeti funkciók, feladatok helyet a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegét, teendőit hangsúlyozta. A helyi képviseletek önkormányzatként való működésének elengedhetetlen feltétele, legfőbb érvényesülési garanciája, gazdasági önállóságuk biztosítása azonban elmaradt. Ugyancsak 1971-től a járási tanácsok megszűntek és járási hivatalok elnevezéssel a megyei tanácsok alá lettek rendelve, mint annak önálló hatáskörű, államigazgatási feladatokat ellátó egyszemélyi vezetés alatt álló szervei. A helyi szakigazgatási szervek feladatai, hatásköre a helyi ügyekben bizonyos területeken kétségtelenül bővült (különösen a járási tanácsok megszűnését követően igen sok feladat került a helyi tanácsokhoz), ugyanakkor más területeken (tervezésre, költségvetési gazdálkodásra vonatkozó törvények, a mezőgazgasági feladatok megyei szintre koncentrálása) a központosítás, a centralizáció érvényesült. A szocialista kori közigazgatás sajátossága, hogy bizonyos kiemelt, törvényben meghatározott, elsősorban szakigazgatási feladatokra a tanácsoktól független, vagy tanácsi intézményként működő szakigazgatási szerveket hoztak létre. Ilyenek voltak például az illetékkiszabási és állami adóhivatalok, forgalmiadó-hivatalok, gépállomási igazgatóságok, állategészségügyi, közegészségügyi, járványügyi stb. felügyelőségek, vagy a földhivatalok. E szervek közös jellemzője, hogy nem tartoztak a tanácsi végrehajtó bizottságok alárendeltségébe, irányításukat egy-egy konkrét szakigazgatási szerv (pénzügyi osztály, egészségügyi osztály, mezőgazdasági osztály stb.) látta el.