Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

A törvény megkülönböztette a „közirat", s a „magánirat" fogalmát. Meghatározása szerint: közirat valamennyi közhatósághoz közhivatalhoz érkezett, vagy ennek működése során keletkezett irat. E tc. köziratnak tekintette a káptalanok és konventek hiteleshelyi működésük időtartamáig keletkezett iratait is. Magániratnak tekinthetők azon iratok, amelyeknek az ügyintézés során rendeltetésük szerint közhatóságnak, vagy közhivatalnak nem tekinthető személyek birtokába kell véglegesen átmenniük. A tc. kimondta, hogy a közirat nem idegeníthető el, nem lehet magánjogi forgalom tárgya. Rendelkezett a köziratok kutatásának, másolásának szabályairól is. A kutathatóság idejét a közirat keletkezésétől számított 50 év után tette lehetővé, a fenntartójának engedélyével, amennyiben a közirat nyilvánosságra hozása nem sértett közérdeket. Az 50 évnél fiatalabb köziratok kutathatóságáról, illetve másolhatóságáról a Nemzetgyűlés vonatkozásában - a Nemzetgyűlés elnöke - a közhatóságok, közhivatalok esetében az illetékes miniszter döntött. Az a közirat, melynek eredetileg is az volt a rendeltetése, hogy magánszemélyek tudomására jusson, engedély nélkül is kutatható. A kutatás fenti szabályozása nem vonatkozott: - a legfőbb állami számvevőszékre, - a Közigazgatási Bíróságra, - a hatósági bíróságra, - az ítélő bíróságokra, - az államügyészségekre, valamint - az országos bűnügyi nyilvántartó hivatal irataira. A tc. a következő levéltártípusok feladataival foglalkozik: - a Magyar Országos Levéltár (MOL), - az állami kerületi levéltárak, - a Honvéd Levéltár és Múzeum, - a káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárak, - a vármegyei, - a törvényhatósági jogú városi,