Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

Előző jogforrási rendszerünk a jogforrási hierarchia elvére épült. E szerint alacsonyabb és magasabb szintű jogszabályt lehetett megkülönböztetni. A megkülönböztetés alapja az volt, hogy a kibocsátó hol helyezkedett el az állami szervek hierarchiájában: a magasabb rangú állami szerv magasabb értékű jogszabályt bocsátott ki. A mai helyzetben az állami intézményi rendszer a hatalommegosztás elvére épül. Az Alkotmányon kívül, mint jeleztük, tehát három fő jogforrási normát lehet megkülönböztetni, nevezetesen az országgyűlési törvényt, a Kormány, a végrehajtó hatalom rendeletét, s az önkormányzati rendeletet. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy az igazságszolgáltatás, a bírói gyakorlat egyre jelentősebb szerepet tölt be a jogforrások rendszerében. Másrészt ugyanaz a jogalkotó az említetteken kívül más normaformában is rendelkezhet. Bár az egyes jogalkotókat nem a hierarchikus kapcsolat fűzi egybe, s az általuk kibocsátott jogszabályok nem épülhetnek a puszta alá-fölérendelés elvére, továbbra sem képzelhető el, hogy a rendelet ellenkezzék a törvénnyel; ez a követelmény azonban a törvény és a rendelet viszonyának a minimuma. A jogszabályok csoportosítása Az Alkotmány fogalma napjainkban különleges törvényt jelent. Politikai megközelítésben a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait, s ennek a viszonynak a másik oldalán az állampolgárok szabadságjogait. Az Alkotmány összekapcsolja a jogot és az államhatalmat, garanciákat nyújt az állam polgárainak szabadságuk tiszteletben tartására és védelmére. - Jogi megközelítésben norma, mégpedig a legmagasabb szintű jogi norma, mert magát a törvényalkotót is köti. Az alkotmány tehát a törvények törvénye, a jogrendszerben elfoglalt helyét tekintve alaptörvény. Minden más jogi normának meg kell felelnie az alkotmánynak; a jogszabályok végső soron az Alkotmányból merítik érvényességüket. Az Alkotmány jelenleg hatályos szövegének megállapításáról rendelkező 1989. évi XXXI. törvény az alkotmány elfogadását az Országgyűlés hatáskörébe utalja. A magyar alkotmányos rendszerben tehát jelenleg a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom nem különül el egymástól. Az Alkotmányban foglalt rendelkezések értelmezéséről - mint jeleztük - az Alkotmánybíróság gondoskodik.