Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

9. JOGI ISMERETEK A LEVÉLTÁRI ANYAG TANULMÁNYOZÁSÁHOZ Alapfogalmak a jogról A jog legáltalánosabban megfogalmazva társadalmi jelenség, magatartási szabályok összessége, amelyek az emberek viselkedésére vonatkozó kötelező erővel rendelkező előírásokat jelentik. Meghatározására történelmi korszakonként is eltérő felfogások vannak. Ezek szerint a jogban az isteni vagy természeti elrendelés manifesztálódik, illetve csak egyszerűen az emberi akarat, amely a társadalom és a gazdaság adott szerkezetének felel meg. Alapfunkcióját tekintve a jog nem más, mint a társadalmi konfliktusoknak adott érdekektől befolyásolt feloldása révén olyan társadalmi rend biztosítása, amely ezeknek az érdekeknek megfelel. Valamilyen konfliktusfeloldás szükséglete már az ősközösségi társadalomban is felmerült. A társadalmi fejlődés következő szakaszában megkezdődött a szabályok írásba foglalása. Az írott jog első formáinak születésével egyidejű a kodifikáció (= jogszabályok rendszerezve törvénykönyvben való összefoglalása), ami a jogalkotást, írásban való objektiválását és a jognak bárki számára való megismerhetővé tételét jelenti. Ez először összefoglalóan a római jogban jelent meg. Római jogon általában azt a több mint egy évezred alatt kialakított jogrendszert értjük, amelynek fejlődése Rómában, mint kisparaszti városállamokban indult meg az i.e. VIII-VII. században, magas fokú differenciáltságát a római világbirodalom korában érte el. Szűkebb értelemben a római jog az ún. római magánjog. Rómában ugyanis a jogrendszer két részre oszlott: közjogra és magánjogra. Az előbbi a római állam felépítését, hatalmi és igazgatási szerveit, az alattvalóknak az államhoz való viszonyát, míg az utóbbi az állam alattvalóinak egymáshoz való személyi és vagyoni viszonyait szabályozza. A római közjog nem élte túl Róma bukását, a római magánjog viszont igen. A középkor jellegzetesebb kodifikációs megnyilvánulásai a szokásgyüjtemények, illetve a városi statútumok, jogkönyvek. A feudális abszolutizmus megélénkülő törvényhozása a legnagyobbrészt kodifikációs formákban jelentkezett. Legékesebb példája a porosz Allgemeines Landrecht (1794), általános területi törvénykönyv, amely több mint húszezer szakaszból áll. A jogalkotás klasszikus polgári típusának a világra segítése a