Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

van szó. A részvénytársasággal ellentétben itt nem a tőkén, hanem a személyes egyesülésen volt a hangsúly. Ennek megfelelően a korlátolt felelősségű társaság elsősorban az üzleti egyesülések szerényebb kategóriáiban terjedt el. Az 1930. évi V. tc. intézkedett a csendes társaságokról is. Ezekről azonban a gazdasági élet alig vett tudomást. A két világháború közti korszakban került sor részvénytársasági alapokon működő nagyvállalataink szervezeti felépítésének további kibontakozására. A Magyar Országos Levéltár IV. osztályán őrzött fondok zömének iratanyaga éppen ezt az állapotot rögzíti. Sok vállalatnál ez idő tájt keletkeztek olyan új osztályok, melyek a megnövekedett ügyintézésnek, az üzleti funkciók változásával együttjáró terjeszkedésnek köszönhetik létüket. A szocialista vállalatok rendszere Mivel az 1950-1990 közti időszakban a termelőeszközök társadalmi tulajdona meghatározó volt, nagyobb vállalatokról csak a szocialista szektorokban beszélhetünk. Tulajdonforma szerint megkülönböztetjük - az állami vállalatokat, - a szövetkezeteket, - közös vállalatokat, - társadalmi szervezetek, illetve egyesületek által alapított vállalatokat. Az állami vállalatokat miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője vagy tanács végrehajtó bizottsága alapíthatott. Gazdasági tevékenységükről kötelesek voltak mérleget, eredménykimutatást készíteni, vagyonukról leltárt vezetni. Adataikat a pénzügyminisztérium tartotta nyilván. Állami vállalatok voltak pl. a trösztök, közüzemek, bányák, nehézipari vállalatok stb. Az 1990-ig alakult szövetkezetek típusai a következők: - mezőgazdasági termelőszövetkezetek, - ipari szövetkezetek, - fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek, - takarékszövetkezetek, - lakásszövetkezetek.