Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

abszolút többségét (57%-át) a Független Kisgazdapárt szerezte meg, amely politikai célkitűzését a parlament útján akarta érvényesíteni. A Nemzetgyűlés által alkotott nevezetesebb törvények: Az 1946. évi 1. tc. a köztársasági államforma megteremtéséről rendelkezett. 1946. február 1-jei hatállyal megszüntette a „király nélküli királyság" állapotát, s a magyar alkotmánytörténet jelentős eseményeként újra szabályozta az egyes hatalmi ágak közötti viszonyokat. Az 1946. évi VII. tc. a köztársaság büntetőjogi védelméről rendelkezett. A kisgazdapárti többség abban reménykedett, hogy ezzel a törvénnyel gátat szabhat a kommunista párt hatalmi törekvéseinek. Ismeretes azonban, hogy alkalmazása során a végrehajtó hatalomban és az újonnan létrehozott népbíróságokon túlsúlyban levő baloldal a törvény élét többek között éppen a Kisgazdapárt ellen fordította (pl.: a köztársaság elleni összeesküvés tárgyában konstruált per). A szénbányák államosításáról, a földreform befejezéséről, a szövetkezetekről, a 3 éves tervről stb. alkotott törvények jelzik a gazdasági berendezkedés megváltoztatása terén kifejtett törvényhozó munkát, illetve annak tendenciáját. Utolsó ülései egyikén fogadta el az új választójogi törvényt (1947. évi XXII. tc), amelynek egyik rendelkezése szerint a lebonyolítandó választás után a nemzetgyűlés jogköre az egykamarás országgyűlésre száll át. Az országgyűlésben az 1947. augusztus 31-én lebonyolított választások eredményeként eredetileg ismét a polgári és paraszti pártok szerezték meg az abszolút többséget (54,5%), a Választási Bíróság azonban hamis ajánlásokra hivatkozva megsemmisítette a képviselői helyek több mint 12%-át birtokló Magyar Függetlenségi Párt mind a 49 mandátumát, s így a szeptember 16-án összeülő parlamentben a baloldal került abszolút többségbe. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága hatáskörébe egyrészt egyes államfői jogkörbe tartozó feladatokat utaltak (pl. előterjesztés az új miniszterelnök megbízatására), másrészt az Ideiglenes Nemzetgyűlés két ülésszaka közötti hosszúra nyúlt időszakban a hiányzó parlament feladatát látta el. 1945 január végén alakult meg a Nemzeti Főtanács, amelynek feladatkörébe utalták az államfőt megillető további jogok gyakorlását: az elítéltek kegyelemben részesítését