Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)
III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK
jóváhagyás céljából. A kiselejtezett iratokat a selejtezés jóváhagyásáig külön csoportosítva, de eredeti levéltári rendjét megtartva kell tárolni. A jóváhagyás megtörténte után a kiselejtezett iratokat a megfelelő könyvekből (iktatókönyv) ki kell vezetni (azaz a megfelelő alapszámhoz, vagy iktatószámhoz „S" betűt kell írni), vagy más módon kell gondoskodni, hogy a megmaradt iratanyaghoz használható segédletek álljanak rendelkezésre. Mindezek megtörténte után kerülhet sor a kiselejtezett iratok zúzdába szállítására. A levéltári értékhatár A levéltári selejtezések szintjeinek bemutatásánál érintettük az értékhatár problémáját, és az irattári munka ismertetésénél is jeleztük, hogy a levéltár nem minden szervtől vesz át iratokat, hanem csak azoktól, ahol keletkezhet történeti értékű irat. A valóban történeti értékű iratok megőrzése érdekében azonban ezzel a kérdéssel nagyon óvatosan kell bánni. Egy-egy fond önmagában meghatározott értékét a fondképző szervnek a többi szervhez való kapcsolata (alá- vagy fölérendeltségi viszonya) csökkentheti, illetve növelheti. Ha ez a kapcsolat olyan, hogy az alárendelt szerv irattárának minden egyes levéltári szempontból értékes adata a felügyeleti szerv irattárában teljes egészében megtalálható, annak iratai azokat visszatükrözik, akkor az alárendeltségi viszonyban levő szerv irattári anyagának egésze elvileg értékhatár alá sorolható. A levéltári értékhatár kérdésével, vagyis azzal a problémával, hogy miként lehet megállapítani az egy-egy szerv működése során létrejött irattári anyag forrásértékét, a magyar levéltári szakirodalom az 1950-es évek elején kezdett el foglalkozni. A Levéltárak Országos Központjának irányításával megkezdődött a szervek, illetve azok irattárainak egységes szempontok szerint történő rangsorolását elősegítő irányelvek kidolgozása. „A minimális levéltári értékhatár alá eső irattárak kérdéseinek szabályozásáról" szóló LOK utasítás 1957-ben készült el, s 1960-ban került kiadásra (az utasítás száma: 88373/1960.), melynek figyelembevételével kellett az egyes levéltáraknak az illetékességi körükbe tartozó, történeti értékű iratokat létrehozó (tehát értékhatár fölé sorolható) szervek jegyzékét elkészíteniük.