Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

eredetű anyagot pedig gyűjthettek, vagyis vásárolhatták, letétként, hagyatékként átvehették. Mindkét tevékenységet tudományos céllal és igénnyel végezték, de az irattári eredetű levéltári anyag esetében ezek a célok és igények az igazgatási munka módszereivel és eszközeivel párosultak. Az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőköreinek elhatárolásakor alapvetően két követelmény érvényesítésére volt szükség. Egyrészt biztosítani kellett, hogy egy-egy levéltárhoz lehetőleg csak olyan típusú, olyan fajtájú fondok kerüljenek, amelyek legjobban megfelelnek az adott levéltár jellegének, sajátos feladatainak. Másrészt a proveniencia elvének tiszteletben tartása érdekében ügyelni kellett arra, hogy az egy fondhoz tartozó iratokat csak egy levéltár gyűjtse, illetve őrizze. Az első követelmény megvalósítását azonban bizonyos fokig megnehezítette az a körülmény, hogy esetenként tekintettel kellett lenni a levéltárak zavartalan munkájára, a levéltári anyag fokozottabb védelmét és jobb felhasználását elősegítő gyakorlati szempontokra is. (így pl. gondoskodni kellett arról, hogy az egyes fondok lehetőleg ahhoz a levéltárhoz kerüljenek, ahol azokat legjobban lehet felhasználni, ahol az anyag iránti kutatási igények a legnagyobb számban jelentkeznek. Vigyázni kellett arra is, hogy egy-egy új elhatárolás az egyes levéltáraknak a történeti fejlődés során kialakult illetékességi és gyűjtőkörét túlzottan ne bolygassa meg. Ajánlatos volt figyelembe venni a biztonsági szempontokat is, és ennek megfelelően egy-egy korszak legértékesebb fondjait lehetőleg különböző levéltárakhoz kell sorolni, hogy esetleges pusztulás veszélye ne egyformán fenyegesse valamennyit.) A személyi eredetű levéltári anyag gyűjtőköri hovatartozásának kérdését illetően a vonatkozó jogszabályok a következő irányelvet fogalmazták meg: az országos levéltárak az egész ország területéről gyűjtik az országos szempontból jelentős családok és személyek anyagát, a tanácsi levéltárak az adott terület, a szaklevéltárak pedig az adott szakterület fejlődése szempontjából jelentős szerepet játszott személyek történeti értékű iratait gyűjtik. A jelenleg hatályos 1995. évi LXVI. tv. - mint jeleztük - a levéltárak illetékességi és gyűjtőkörét általánosságban csak a közlevéltárak esetében határozza meg. A részletes szabályozásra a végrehajtási utasításokban kerül majd sor. A magániratokkal azok tulajdonosai rendelkeznek; a védetté nyilvánítást pedig minden közlevéltárnál, illetve -