Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

4. tétel: statisztika 5. tétel: gyámügy III. kútfő: Vármegyei és községi igazgatás 1. tétel: tisztviselők elleni panaszok 2. tétel: állások betöltése 3. tétel: szabadság ügyek Ennek megfelelően a levéltári jelzet: 1897-III.3.-68 „N" szabadsága A Földművelés-, Ipar-, Kereskedelemügyi, Közmunka- és Közlekedésügyi, Földművelésügyi stb. Minisztériumban az irattári rendezés alapegysége a tétel volt. Ezek rendszerét tárgyi alapon alakították ki, így nem változtak a hivatalok átszervezése esetén sem. A levéltári jelzetre példa: K 173. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Út- és vízépítészeti szakosztály év tétel alapszám 1868 3 5222 1872 3 4178 1877 3 7580 1880 3 15429 A polgári korban lényegében valamennyi ma ismeretes iktatási módot használták. A közigazgatás területi szerveinél, a községekben, kisebb városokban, egyesületek iratkezelésében élt a sorszámos forma, és az ennek megfelelő irattározás. Az 1850-től bevezetett reformok egyik újítása az alapszámos iktatás volt, melyet az 1867 utáni minisztériumokban is következetesen alkalmaztak. Ez a rendkívül logikus módszer az alábbiak szerint épült fel: A hivatal pl. levelet írt K. G.-nek, hogy vagyona alapján a következő, 1876. évre fizessen N mennyiségű adót. A kimenő levelet ellátták a 234/1875 ikt. számmal. K. G. öt nap múlva válaszolt, hogy neki nincs annyi vagyona, illetve jövedelme, mint amennyinek az alapján kivetették az adót, tehát fellebbez. Levelét beiktatták a soron következő 278/1875 ikt. számon. Néhány nap, hét múlva a hivatal válaszolt K. G. beadványára,