Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

A 27. Litterae comitatuum 1624-1769 (megyék felterjesztései) A 28. Litterae civitatum 1616-1770 (városok felterjesztései) A 32. Litterae privatorum 1583-1770 (magánosok felterjesztései) A kamarát I. Ferdinánd 1528-ban fejlesztette önálló hivatallá: alkincstartót nevezett ki, titkárt és jegyzőt rendelt a kincstartó alá segítségül. Ezzel megteremtette az önálló hivatal működésének feltételeit. A hadi események miatt I. Ferdinánd 1531-ben Pozsonyban újjászervezte. A titkár feladata volt az ülésekről jegyzőkönyv vezetése, a fogalmazványok írása, az irattár felügyelete. A kamarai irattárat - viszonylag önálló feladatkörrel - a lajstromozó (regestrator) gondozta. Teendőit a számvevőhivatal 1718-ban külön utasításban foglalta össze, melyből megismerhető az irattár munkája. (A korábbi időszakra vonatkozó utasítás nem maradt fenn, de az 1718-as irat arra enged következtetni, hogy nem alapvetően új ügyintézésről van szó.) 1718-ban személyzete 2 főből állt: lajstromozó (regestrator) és segédje (adiunctus). Elsődleges kötelezettségük a titoktartás volt, másolatot csak a tanács engedélyével és utasítására adhattak ki. Iratkölcsönzésre a tanács számára, írásbeli kérelemmel, kölcsönkönyvi bejegyzés alapján volt lehetőség. Az ügyvitel fogalma az ügykezelésben még 1718-ban is ismeretlen. Az egyes ügyek tárgyalása idején az ügyre vonatkozó összes irat együtt volt. Az elintézés után azonban ezeket iratfajtánként (királyi leiratok, beadványok) szétválasztották és időrendi sorozatokba osztották be. Külön őrizték: (1) a királyi leiratokat - (benignae resolutiones, benignar mandata); (2) kamarai kiadmányok fogalmazványait - (conceptus expeditionum); (3) a kamarához érkezett iratokat: ezeket a megkereső hatóság vagy a tárgyuk szerint csoportosították. A királyi leiratokat a kamarai könyvekbe - libri regii - másolták be. Az 1718-as utasítás szerint hátlapjukra ráírták a rövid tartalmi kivonatot, amit a megfelelő címszavak szerint mutatókönyvbe is bejegyezték (index). Ráírták továbbá a pontos dátumot és ennek alapján helyezték el a hónaponként újra kezdődő csomókban az ügyintézés után. A kiadmány fogalmazványaihoz szintén mutatókönyvet készítettek ahol a hátlapra írt tartalmi kivonatot jegyezték fel. Az elhelyezés: nem napi dátum szerint, hanem a címzett ábécé rendjében történt.