Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

Ügymenet a központi birtokigazgatásban A posta átvétele és felbontása után politikai tárgyú levélnél a címzett ráírta az érkezés idejét - sokszor óráját is -, a kézbesítés módját, a kézbesítő nevét, a tartalmi kivonatot - ez különböző mélységű lehetett. Családi levelezés és csekély jelentőségű irat esetén nem volt tartalmi kivonat. Az elintézés általában rövid sajátkezű vagy ügyintézői feljegyzés alapján történt, esetenként szóbeli utasítás alapján folyt. A XVI. században a legtöbb családnál csak szóbeli utasítás alapján készültek a fogalmazványok, majd az ellenőrzött fogalmazványt az írnok letisztázta, a főúr ellenőrizte, aláírta, és gyűrűspecsétjével hitelesítette. A közhivatali funkciót is ellátó személyek családi levéltárában a központi országos hivataloknál az irattárban külön sorozatban helyezték el a beadványokat és külön a kimenő iratok fogalmazványait. A jelentősebb birtokközpontokban a számvevői személyzet a XVI. században már kiadási és bevételi könyveket vezetett. A számlabizonylatokat számmal, jellel látták el és ezt a könyvbe is bevezették. A Thurzó családnál a levéltár rendjét 1617-ben alakították ki, amikor Thurzó Imre nádor fia egyesítette a család Leitava várában őrzött birtokjogi privilégiumait és periratait tartalmazó levéltárát az apja magánjogi és hivatalos tevékenysége során keletkezett iratokkal. Az 1617-es „ellenőrző rendezéssel" párhuzamosan készült egy index. A Thurzó-féle levéltári rendezés (1617) pontosan megmutatja a korabeli fontossági sorrendet az iratanyag őrzésében (birtokjogi iratok, levelezés, birtokigazgatási iratok). Megjegyzendő, hogy e korai levéltári rendezésnél a jelzetek nem mindig kerültek az iratra. A XVII. század végi, XVIII. századi rendezéseknél viszont már minden esetben a segédlettel párhuzamosan az egyes iratok azonosítója is az iratra került. A központi kormányszervek iratainak rendszere az 1760-as évekig A XVI-XVIII. században működött kormányszervek (kancellária, kamara, helytartótanács) megszervezésével, feladataival a hivataltörténeti részben foglalkozunk, itt csak az iratkezelésükre térünk ki. A magyar udvari kancelláriában 1690-ben olyan rendszert vezettek be, hogy a kancelláriához - saját javaslataira - érkező királyi jóváhagyásokat (originales referendae), továbbá tizenegynéhány, kancelláriával azonos rangú udvari hivataltól érkezett átiratokat (insinuata), végül a magyar országos