Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

A városi írásbeliség Bár a városokban csak Mária Terézia rendelte el kötelezően 1767-ben önálló levéltáros kinevezését, az írásbeliség kiterjedéséről és a regisztratúrák folyamatos kialakulásáról már a XIV. századtól sok adatunk van. A városok jogait a királytól vagy a földesuraktól kapott kiváltságlevelek rögzítették, melyek megőrzésére egyre nagyobb gondot fordítottak. Ezek képezték a „titkos" levéltárat. Megnövekedett a városok oklevéladó tevékenysége is. A polgárok ügyes-bajos dolgaikkal (határviták, szerződések, bevallások) nem fordultak a hiteleshelyekhez, hiszen a város is autentikus volt. E tevékenység dokumentumai voltak a városkönyvek (Stadtbuch), ahová az okleveleket bemásolták. A saját adminisztráció növekedésével 1360-tól a városkönyvek fokozatosan differenciálódtak. Kezdetben csak a számadásokat vezették külön, majd elkülönültek a bíráskodás során készült dokumentumok és a magisztrátus jegyzőkönyvei, melyek már nem voltak mindenes „városkönyvek". A későbbiek során nyilvántartották a város polgárjogot nyert lakóit, nyilvántartásokat vezettek adójukról, telkükről, végrendeletükről is. Először Bártfán van 1400 körül nyoma annak, hogy az oklevelekre regesztákat írnak, sőt 1442-ben már kísérlet történik az eperjesi levéltár rendezésére is olymódon, hogy az időrendben kezelt iratokon szintén regeszta-szerű feljegyzések szerepelnek. 1469-ben a soproni jegyző a város okleveleiről már külön regesztrumot állított össze. 1503-1512 közt a kassai jegyző rendezte a városi levéltárat: oklevelekre és könyvekre osztotta. Az oklevelek hátlapjára regeszta és levéltári jelzés került, róluk terjedelmes jegyzéket készített, melyet 1640-ben, 1758-ban az új oklevelekkel egészítettek ki. Marosvásárhelyen 1553-tól, Nagybányán 1560-tól, Körmöcbányán 1572-től, Besztercebányán 1577-től, Kolozsvárott 1582-től készültek leltárak és lajstromok. A török hódoltság alól felszabadult városokban általában csak az 1680-as évek végétől maradtak fenn iratok és ekkortól beszélhetünk a regisztratúrák kialakulásáról is (pl. Székesfehérvár, Nagyvárad, Esztergom, Pest, Buda stb.). A keletkező dokumentumok őrzésére viszont nagy gondot fordítottak. Budán például 1694-ben a szinódus esküjében külön szerepel az iratok megőrzése.