Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

köztársasági elnökké választását követően az új kormányt, amelynek ideiglenes elnöke dr. Berinkey Dénes igazságügyi miniszter lett, a köztársasági elnök nevezte ki. A népkormány lényegében érintetlenül hagyta a megyék és járások politikai hatóságának addigi rendszerét, a főispánok és főszolgabírók joghatóságát. A forradalmi tömegek azonban ezzel párhuzamosan létrehozták saját forradalmi szerveiket: a Nemzeti tanácsokat, a munkás-, katona- és foldmüvestanácsokat, a korábbi törvényhatósági bizottságok illetve képviselőtestületek helyett néptanácsokat szerveztek. Az új hatalom nagy igazságszolgáltatási reformot nem akart végrehajtani, intézkedései lényegesen csak a speciális bírói szervezetet érintették. Az 1918. évi III. néptörvény átszervezte az esküdtbíráskodást, amely minden büntető ügyben ítélkezhetett, ennek szervezete sem maradt azonos a korábbiéval: a bírói tanács három tagból, az esküdtszék 12 tagból állt. Az 1918. évi IX. néptörvény szervezte meg a munkaügyi bíróságokat. Ezek háromtagú tanácsban működtek, egy szakbíró mellett két ülnökkel; akik közül az egyiket a munkaadók egyesülete, a másikat pedig a szakszervezetek jelöltek. A Károlyi-kormány a népköztársaság kikiáltása után szinte az első naptól megoldatlan feladatokkal szembesült, mind súlyosabbá vált a gazdasági és politikai válság. A koalíciós kormány ellehetetlenült, a kialakuló hatalmi vákuumban új politikai erő, a szociáldemokrata és kommunista egyesülés révén létrejött Magyarországi Szocialista Párt lépett. 1919. március 21-én a hatalom átvétele után az új párt vezetői Forradalmi Kormányzótanács néven létrehozták az államhatalom központi szervét. Ezt megalakulásakor, mintául véve a hasonló szovjet szerv elnevezését, egészen rövid ideig Népbiztosok Tanácsának is neveztek. A Forradalmi Kormányzótanács a Tanácsköztársaság legelsőként megalakult központi szerve volt, ez proklamálta a proletárdiktatúrát. A Népgazdasági Tanács országos gazdasági csúcsszerv volt, melynek hatáskörébe tartozott: - a termelésnek és a javak egységes elosztásának irányítása, - a gazdálkodást tárgyaló rendeletek kibocsátása, végrehajtása, - a termelést és az elosztást végző szerveknek műszaki, gazdasági ellenőrzése.