Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

stb.), utóbb ők lesznek az ügyek tényleges előadói. Az okleveleken a XV. század derekán megjelenik a királyi aláírás és a század végén pedig az előadói, illetve titkári aláírás is. Ebből a korból ismerjük az első írásos kérvényeket. A XIV. századtól használnak a kancelláriában formulás-köny\'ekeX és ettől kezdve írják rá az oklevelekre az ellenőrzés jelét: „elolvastam és javítottam". A XVI. század elejére a királytól és az udvari tisztviselőktől többé-kevésbé függetlenül intézi a kancellária az ügyeket a kancellárok felügyelete alatt. A király kezdettől fogva udvara egyes tagjainak tisztséget, feladatokat adott, melyek megoszlásával a kormányzattörténetnél foglalkozunk. A főbb tisztségviselők: a nádorispán, az udvarbíró, a tárnokmester, a főkincstartó, a kápolnaispán, az udvari bíróságok fontos szerepet játszottak az írásbeliség elterjedésében. A királyi udvaron kívüli írásbeliség részben a magánjogi írásbeliség keretei közé tartozik. Részben azonban szorosan kapcsolódik a hivatalos udvari ügyintézéshez. Az udvari kancellárián kívül az írásbeliség legjelentősebb központjai a hiteleshelyek. A XII. század végén kezdik az egyes szerzetesrendek (bencés, premontrei, keresztes) konventjei, valamint a székes- és társaskáptalanok az ország lakosságának a hiteles írást kívánó ügyleteit írásba foglalni. A hiteleshelyi szervezet nemcsak a magánjogi írásbeliség területén töltött be fontos feladatot, hanem szorosan kapcsolódott az udvari ügyintézéshez is. Hiteleshelyi embert kértek ugyanis az udvar által kiküldött királyi, vagy nádon ember mellé tanúnak, ha a királyi vagy nádon ember birtokbaiktatási végzett, idézett, vagy vizsgálatot tartott. Az ott történtekről azután az illetékes hiteleshely referált írásban az őt ezzel megbízó személynek. 1351-ben I. Lajos király a hiteleshelyi tevékenységet a káptalanokra, és nagyobb konventekre korlátozta. A káptalanok és konventek pecsétéit magához kérette Budára és megvizsgáltatta. A kisebb hiteleshelyek iránti bizalmatlanság hatására 1486-ban és 1492-ben is foglalkoztak az országgyűlésen a hiteleshelyekkel. 1492-ben megszabták, hogy hiteles pecséttel rendelkező konvent csak az lehet, ahol 8-10 vagy legalább hét felszentelt pap van, valamint a hiteleshelyi kiadványokért a konvent fejét és az őrt tették felelőssé. Mátyás király a hiteleshelyeket 1471-ben királyi kegyurasága alá vette. Voltak országos hatókörű hiteleshelyek (budai káptalan, székesfehérvári keresztes konvent) és voltak csak egy meghatározott területen működő hiteleshelyek. A hiteleshelyen az oklevéladással az őr, az olvasó és a jegyző foglalkozott.