Dóka Klára: Iratkezelő és irattáros ismeretek (Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára) (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 3. Budapest, 1998)

I./1. Irattani alapfogalmak

Az írásbeliség fo képviselői Európában a papok lettek, akik a XIII. sz.-tól a bolognai, a párizsi egyetemeken folytatott tanulmányok után a kialakuló királyi, egyházfői, főúri kancelláriákban, tehát az írásos tevékenység elsősorban! műhelyeiben Franciaországtól Magyarországig ugyanazon gondos írásmódot alkalmazták. Ez az írásmód - ötvöződve a renaissance idején a humanista tudósok által ismét felszínre hozott klasszikus latin betűkkel - lett az alapja a XV-XVI. században megjelent nyomtatásnak és a napjainkban is használt betűtípusoknak. Mindezekkel a kérdésekkel, tehát az írásjelekkel, az írással, az írást hordozó anyaggal, az íróeszközökkel, az „írástudókkal" a régebbi korokat illetően a történeti forrástudományoknak egy külön ága, a paleográfia, általánosabb értelemben véve (tehát ide számítva a modern kort is) az írástan foglalkozik. 1. ábra: Oklevél a Xm. századból