Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 2. Budapest, 1996)

II. Irattani szócikkek

Ipar jogosítvány* Önálló műhelyben ipari tevékenység végzésére jogosító hatósági okirat. Az ~-nak két formája létezett: 1./ a szabad és a csak képesítéshez kötött iparűzéshez iparigazolvány, 2.1 az engedélyhez, vagy engedélyhez és képesítéshez kötött iparűzéshez iparengedély megszerzése volt szükséges. Az ~ mindkét formáját kérvény alapján adta ki az elsőfokú iparhatóság. A folyamodványban az iparűzés szempontjából lényeges adatokat be kellett jelenteni és az iparűzés feltételeit okirat által igazolni. Az —nyert a községi pénztárba a 78.000/1923. K.M. sz. rendelet 100. §-ában megállapított ipardíjat kellett fizetni és a befizetésről szóló elismervényt a jogosítványért előterjesztett beadványhoz mellékelni kellett. A képesítéshez kötött iparok űzésénél azonfelül 1936-tól az 1936. évi VII. tc. 13. §-ában elrendelt ipartestületi felvételi díj befizetését tanúsító elismervényt is csatolni kellett a kérelemhez. Aki - nélkül kezdett vagy folytatott az ipartörvények rendelkezései alá eső ipari tevékenységet, a jogtalan iparűzés kihágását követte el, megítélése az 1922. évi XII. tc. 127. §-a alá esett. Iparigazolvány: az 1884. évi XVII. tc. 1. §-a kimondja, hogy minden ipart űzni akaró személynek szándékát Írásban be kellett jelentenie a területileg illetékes elsőfokú iparhatóságnak. A bejelentés alakja közönséges kérvény volt, melyet rendeletileg meghatározott illetékbélyeggel kellett ellátni. A bejelentő nagykorúságát okmánnyal igazolta. Aki képesítéshez kötött ipart szándékozott űzni, szakképzettségét is irásos dokumentummal kellett igazolnia. A képesítéshez kötött mesterségeket az Ipartörvény 2. §-a, valamint az e törvényt módosító 1922. évi XII. tc. 13. §-a (Iparnovella) sorolja fel. Az a személy, aki a felsorolt követelményeknek eleget tett, az iparhatóságtól iparigazolványt kapott. Az iparigazolvány tartalmazta: az igazolvány számát, a kérelmező nevét, lakcímét, az ipar megnevezését, a műhely címét, az -»iparlajstrom számát, a keltezést és a kiállító hatóság aláírását. Iparengedély: Az engedélyhez kötött iparok jegyzékét az Ipartörvény 4. §-a, valamint az Iparnovella 14. és 34. §-ai tartalmazzák. Az engedélyhez kötés alapja mindig az illető ipari foglalkozás valamilyen közérdeket érintő volt, s ennek következtében az engedélyhez kötés az ipar gyakorlásával kapcsolatos közérdekű szempontokat szolgált. A korlátozások többirányúak voltak: megbízhatóság (bizonyos iparágaknál a szabadságvesztés büntetés kizárta az engedély kiadását), meghatározott iparoknál biztosíték letétele (ezeknek az iparoknak a felsorolását 1. 30.000/1936. Ip.M. sz. rendelet 34. §-ában) - egyes iparok számának szabályrendeletben való korlátozása (35. §) - az 1939. évi IV. tc. 14. §-a értelmében egyes iparokra zsidó származású személy engedélyt nem kaphatott; egyes engedélyhez kötött iparoknál a vonatkozó törvények, illetőleg miniszteri rendeletek egyéb feltételeket is szabhattak: pl. bizonyos üzleti tőke megléte, megfelelő helyiség, a cégbejegyzés megtörténtének igazolása stb. A 78.000/1923. K.M. sz. rendelet 90. §-a kimondja, hogy a fentieken felül további feltételeket szabni szabályrendeletileg nem lehet. Az iparengedély tartalmazta: az engedély számát, a engedélyt kérő nevét, címét, az ipar megnevezését, az igazolások bemutatásának tényét, az iparlajstrom számát, a keltezést, a kiállító hatóság aláírását. Iparlajstrom* Az elsőfokú iparhatóság által kérvények alapján kiadott -Mparjogosítványokról vezetett nyilvántartás.