Petrikné Vámos Ida: A magyar településhálózat területszervezési változásai 1945 és 1990 között : Adattár (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 1 Budapest, 1996)
Bevezetés
Még 1949-ben 140 járás (ebből 1950-ben 25 járást megszüntettek) 58 város volt a magyar közigazgatásban, 1973-ra a két szám közelített egymáshoz: 82 város (ebből 5 megyei város) és 97 járás; addig 1983-ra ez a számarány megfordult 105 város (ebből 5 megyei város) és 87 járás létezett a járások megszüntetése elött.^ A városok jogállásának változását a 19671950. (VEI. 25.) MT. sz. rendelet szabályozta, amely szerint 1950. augusztus 15-ével a volt megyei városok a járások alá rendelt városokká váltak, kivéve a megyei székhelyeket, valamint átmenetileg Karcag és Kisújszállás városokat, amelyek járási jogú városi tanácsokat hozhattak létre. A községek jogállásának rendezésére a Minisztertanács 1950. szeptember elején adott felhatalmazást a belügyminiszternek. E felhatalmazás alapján született meg a kis lélekszámú községek egyesítését elrendelő 5.203-7/1950. (EX. 6.) BM. sz. rendelet. A rendelet alapján 124 községből 61 új községet hoztak létre, 11 községet pedig városokba olvasztottak be, ezzel mintegy 80 község igazgatási önállóságát szüntetve meg. Az 5.203-8/1950. (EX. 8.) BM. sz. rendelet a közös tanácsok felállításáról rendelkezett, megnevezve az ún. „székhelyközségeket", ahol a tanácsok megkezdték működésüket. Az ún. „társközségek" községi önállóságukat megőrizték ugyan, de a település igazgatása tekintetében semmüyen jogkórt nem kaptak. Az új szabályozással az eddigi község-kategóriákat megszüntették, egyidejűleg a kisközségek közös igazgatásigazdasági feladatainak ellátására létrehozott körjegyzőségeket is. Az utóbbiak helyett alakították ki tulajdonképpen a „közös tanács" intézményét; azonban 1950-ben mindössze 170 közös tanácsot hoztak létre. Ennek oka alapvetően, abban keresendő, hogy az akkori politikai és állami hatalom minden településen jelen kívánt lenni. A községi tanácsok megválasztására 1950. szeptember 22-én került sor, működésüket október végén kezdték meg. A választásokat megelőzően még egy területrendezési intézkedés történt, - szintén minisztertanácsi felhatalmazás alapján - a belügyminiszter az 5.205-21/1950. (EX. 8.) BM. sz. rendeletben határozta meg Miskolc város igazgatási kerületi határait. Az eddigiekben vázolt területi reformot szinte a végrehajtással egyidőben már több irányból erős kritikával illették. Ezt Hajdú Zoltán a Magyar Közigazgatásban megjelent tanulmányában úgy értékelte, hogy: „... a történeti területi struktúrákat az új hatalom kiszolgálására idomító közigazgatási reform nem forgatta fel (a hirdetett lenini elmélet ellenére) az ország közigazgatási területi beosztását. "^ Különböző párt- és állami fórumokon hangzott el az a megállapítás, hogy a közigazgatási határok nem felelnek meg a szocialista közigazgatás és a tervgazdálkodás követelményeinek. A gyökeres reform éppen ezért az 50-es években többször napirendre került. , A népgazdasági beruházások tervszerű elhelyezésének biztosítására" alkotta meg az Elnöki Tanács az 1951. évi 1. tvr.-t, melynek 3. §-a a városokat és a községeket három osztályba sorolta: I. osztályba az egész népgazdaság szempontjából nagyjelentőségű településeket; a El. osztályba az I. osztályba nem sorolt jelentősebb városokat, községeket; a HL osztályba pedig az egyéb településeket/ 10 ^ A rendelet irányelvei alapján elkészített város- és községrendezési terveket figyelembe kellett venni a népgazdasági tervek összeállításánál, így ez az osztályba sorolás a települések fejlődését jóidéig alapvetően meghatározta. 1950-től a tulajdonviszonyok radikális átalakítása, a gyors iparosítás - mint legfőbb politikai feladat - tehát elválaszthatatlanul összefüggött a településfejlesztéssel, ami azt jelentette, hogy az ország egyes - kis számú - területeire koncentrált, erőltetett iparosítás tovább erősítette a településhálózatban már addig is meglévő egyenetlenségeket. Az addig falusi ipartelepekből, nyersanyagtermelő területek közelében lévő településekből óriási anyagi erőfeszítésekkel új ipari városokat hoztak létre (pl. Ajka, Komló, Sztálinváros). Az alföldi, vagy nem az ipari körzetekbe tartozó városok fejlődése pedig jobb esetben stagnált. Az aránytalanságok erősödése azonban sok esetben nemcsak a gazdaságpolitikai koncepció következménye volt, néhány településnél kifejezetten politikai diszkriminációt alkalmaztak, így az egyházi központok (pl. Esztergom, Veszprém, de ide sorolható Zirc is), a déli vagy nyugati határszélen fekvő városok (pl. Nagykanizsa, Sopron, Kőszeg), továbbá a régi közigazgatási központok némelyike (pl. Gyula, Balassagyarmat) esetében. Az agrárterületek (falvak, volt alföldi mezővárosok) hátrányos helyzete pedig általában konzerválódott vagy tovább romlott a városokhoz képest. Mindezeken túlmenően nem csupán az egyes településtípusok fejlődése között volt nagy az aránytalanság, hanem az egyes típusok előfordulási aránya alapján, a regionális egyenlőtlenségek is élesen kirajzolódtak az ország különböző vidékei között. A külterületi lakott helyek, a jogkör nélkül maradt kistelepülések helyzetének javítására alkotta meg az Elnöki Tanács az 1952. évi 17. törvényerejű rendeletét, mely egyes településeken lehetővé tette vb-kirendeltségek létrehozását, ezek korlátozott körben elláthattak a településen bizonyos igazgatási feladatokat. A centralizált államhatalom működésének hatékonyabbá tétele érdekében 1952/1953 fordulóján egy átfogó területi reform tervezete került a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége elé. Az átfogó reform végrehajtására azonban ismét nem került sor, de a második tanácstörvény életbelépése előtt a területi reform koncepcióját az Elnöki Tanács megfogalmazta az „Igazgatási területszervezésről" szóló 1954. évi 9. törvényerejű rendeletben. A rendelet rögzítette az ország igazgatási egységei területi és szervezeti beosztásának irányelveit, meghatározta az igazgatási területszervezési eljárás és a helységnév-megállapítás irányelveit. A felsorolt feladatok ellátása a Minisztertanács hatáskörébe került. Az 1954. szeptember 25-én hatálybalépett 1954. évi X. törvény - a „Második tanácstörvény" - viszont a területszervezéssel kapcsolatos jogosítványokat az Elnöki
