Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

dalmi erdőtérképek, melyek a családi levéltárak részeiként kerül85/ tek e gyűjteményekbe. Az egyházi levéltárak közül a legtöbb erdőtérkép az Esztergomi Prímási és a Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárban van, ezen kívül az Egri Érsekségen és a káptalani gyűjteményekben őriznek a 19. század utolsó harmadától ilyen dokumentumokat. 3.7. A harmadik katonai felmérés és a modern térképészet kezdetei 1869-ben befejeződött a második katonai felmérés és megkezdődtek a harmadik munkálatai. Ezek már a korszerű térképezés térhódítását és egyúttal egy korszak lezárását jelentették. Mint láttuk, a kartográfusok a 18. század közepe óta a vízszintes térszint a valóságnak megfelelően ábrázolták, és helyesek voltak a magasságmérések is. A vízrajzi felméréseket követően meg tudták állapítani a tengerszinthez viszonyított magasságot, de a harmadik dimenzió jelölése nem volt egyértelmű. Egyes 18. századi térképek a 86/ hegyeket halmocskákkal ábrázolták, a 19. század elején satírozás jelölte a domborzati viszonyokat, amit az első katonai felméréskor is alkalmaztak Magyarországon. E megoldással találkozunk a kamarai mérnökök erdőtérképein, ahol szintén fontos volt a dombor87/ zati viszonyok ábrázolása. Vízrajzi felmérés alkalmával a mérnökök a folyók mélységét a kék szín különböző árnyalataival jelölték, a 19. század közepén pedig már csíkozott hegyábrázolások is 88/ előfordulnak. Korszerű megoldást a szintvonalak elterjedése hozott. Az első kéziratos, szintvonalas térkép - Tóth Ágoston munkája - 1846ban készült Pétervárad környékén, 1855-ben ilyen módszerekkel rajzolt térképet Hátsek Ignác a Temesi Bánságról, majd a következő évtizedben megnőtt a hasonló ábrázolások száma. Az 1869-ben meg-