Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

végrehajtását a terhek igazságosabb elosztása, a nemesség megadóz tatása érdekében. 1784-ben kezdődött az első népszámlálás, mely nyilvánvalóan katonai célokat szolgált, majd 1786 februárjában kelt a kataszteri rendelet. A munkát főkomissiók irányították, melyek töredékes ügyviteli iratai az Országos Levéltár kamarai anyagában, a bécsi udvari kamara levéltárában, az egyházi gyűjteményekben és néhány területi levéltárban maradtak meg. A munka során keletkezett iratok a következők voltak: - községbevallási jegyzőkönyvek /fassiók/ és ezek összefoglalói - községek birtokosok szerinti összeírásai - birtokok összegezései - vetési tabellák, dohányföldek, erdők, halászóhelyek összeírásai 21/ - felmérési jegyzőkönyvek. Az egyházi gyűjtemények közül a legteljesebb kataszteri anyag a Győri Káptalani Levéltárban van. A térképek ezúttal is pontosak, azonban a szépen kidolgozott egyéb munkákhoz - pl. úrbéri térképekhez képest - csak vázlatok. A mérnökök általában nem az egész falvak határát térképezték, hanem egyes birtokrészeket. Ha az ábrázolt terület túl nagynak bizonyult, akkor a felmért részeket művelési áganként különválasztották . így például külön térképek készültek az uradalmi szántókról, erdőkről, az úrbéres rétekről, községi erdőkről, közös legelőkről. A térképeken közlik a dűlők neveit, megrajzolják az utakat, mocsarakat, hangsúlyosan szerepelnek a mérési pontok és vonalak, számítások, területkimutatások. A legjobbak az erdők ábrázolásai, melyek legszebb példáival a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levél22/ tárban találkozunk. A kataszteri felmérés itt időben egybeesett a rend - később még részletesen tárgyalandó - ideiglenes megszüntetésével.