Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

1. Bevezetés

gyűjteményt újra feldolgozták, és szintén az 1955-ös utasítás szerint a megyei levéltárakban használatos három állagot alakították ki /törzsanyag, úrbéri, kataszteri térképek/. Az erdőtérképek, a két világháború között keletkezett gazdasági térképek - egyéb megoldás híján - általában az úrbériek közé kerültek. A Prímási Levéltár térképanyaga jelenleg is ebben a raktári rendben található. Néhány kisebb gyűjteményben az egyházi térképek első leltározása listák és jegyzékek formájában történt. Különösen jó feldolgozásokat találunk Veszprémben /Kredics László munkája/ és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárban. Az 1955-ös utasítás szerint készített leírások eddig nem említett, formai problémája a papírtakarékosság következtében a cédulák áttekinthetetlensége volt. Rendszerint csak az egyik oldalán tiszta, kiselejtezett papirt használtak, és a katalógus egyetlen pontjában szerepelt a térkép csaknem minden lényeges jellemzője /cím, év, szerző, 1914-es helységnév és megye/. így a katalógus továbbfejlesztésénél a levéltárosok az adatok egységesítését, szisztematizálását tűzték ki célul. Mivel a régi szabály szerint készült leírások különösen a nagyobb szabású alkotások /vízrajzi térképek, országhatárt ábrázoló rajzok, úttérképek, közigazgatási térképek/ dokumentálására nem voltak megfelelők, ezért a bővítést is az Országos Levéltárban kezdeményezték. E levéltár térképtárát a 18. század vége óta a proveniencia szigorú tiszteletbentartásával alakították ki. Kezdetben csak alakjuk, formájuk miatt kezelték külön a térképeket, de a kutatá- : sok során bebizonyosodott, hogy egy-egy térkép maga is önálló szellemi termék, melynek jelentősége túlmutat a hozzá kapcsolódó iTatokonA gyarapodás folyamatos kiemelésekkel és új átvételekkel /pl. családi levéltárak, Vízrajzi Intézet iratai/ történt. 1956-ban kezdtek hozzá a nagyobb ütemű feldolgozáshoz,"^^ majd a munkát Bendefy László kezdeményezésére 1962-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet /majd Központ/ anyagiakkal támogatta. Az volt a cél, hogy a levéltár fontosabb irategyüttesein sziszte-