Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

5. A gyűjtemények ismertetése

még ebben az évben - számítva a várható rendezésre - nagyarányú leltározásba kezdtek. Az akkori hercegprímás, Serédi Jusztinián azzal próbált a hosszú huzavonának véget vetni, hogy a hágai nem­zetközi bírósághoz fordult. 1937-ben bíborosi bizottság vette át a területeket, melynek tagja volt Pacelli bíboros is. Ezt követő­en utalták át az első nagyobb összeget Esztergomba azon terüle­tekről , melyeket jog szerint még mindig érseki birtoknak tartót­12/ tak nyilván. Néhány hónap múlva, a határok változása új hely­zetet teremtett a felvidéki birtokok vonatkozásában is. Az első világháború után a volt érseki birtokoknak csak 1/3 része maradt Magyarország területén. A 100 hold feletti egysége­ket tekintve 36 008 kh volt a terület, melyből az erdők 67,69 %­ot, a szántók 16,83 %-ot, a rétek 2,55 %-öt, a legelők 5,37 %-ot tettek ki. Mint a számok mutatják, a szűk területen az állattar­tár problematikus volt, és a szántók még felét sem tették ki az országos átlagnak. Mint a korábbiakban jeleztük, ennek elsősorban az volt az oka, hogy a határok módosulásával a rosszabb adottságú területek kerültek Magyarországra. Ebben az időszakban korszerű gazdálkodásról csak az erdészet ben beszélhetünk. A prímási uradalomban ekkor négy erdőhivatal mű­ködött, a következő birtokrészeken: i^i_§?j.^í Éhlázat erdő egyéb négyszögöl kh négyszögöl 8 570 6 1 416 3 V - 870 7 4 669 6 13 2525 22 A Földművelésügyi Minisztérium 1920 évi erdőrendezési uta­sítása alapján új üzemterveket készítettek. A 20, 30, 40 évenként erdőhivatal kh Börzsönyirtási 5043 Kemencéi 8549 Marótpusztai 5608 Süttői 3982 Összesen 23 182

Next

/
Thumbnails
Contents