Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

1. Bevezetés

Kataszteri térképeknél nem kellett feltüntetni külön a címet, csak a helység nevét és az évszámot. 4. Méretarány. A leírásokban mindig az eredeti méretarányt kellett megadni. Ilyenkor a leltározó lemérte, hogy a térképen feltüntetett mércén 100-200 vagy 500 bécsi öl hány mm-nek felel meg. 5. A térkép nagysága. Ezt fél cm-es pontossággal jelölték: először a szélességet, majd a magasságot. Keretes térképeknél a keretet nem mérték bele a nagyságba. 6. Tárolási mód. Itt tüntették fel, hogy a térképet függesztve, összehajtva, göngyölve őrzik-e, szükséges-e a restaurálás. 7. Megjegyzések. E rovatban kellett jelezni, ha a térképenlényeges feljegyzések /pl. jobbágynévsor, statisztikák/ voltak. Bár mint említettük, a térképek feltáró cédulái öt példányban készültek, ki voltak téve az elkallódás veszélyének. Ezért a Levéltárak Országos Központja 1965-ben Tóth 'Andrásáé Polőnyi Nóra és Maksay Ferenc irányításával megkezdte a katalógusok kiadását, és valamennyi megyei levéltár kötete megjelent. 1964-ben - hasonló elvek szerint - napvilágot látott a Fővárosi Levéltár térképeinek leírása is. Bár az elvégzett hatalmas munka értékét nem lehet vitatni, az utasításban rejlő ellentmondások és problémák rövidesen megmutatkoztak. Mivel Balázs Péter csak a kéziratos térképek leltározását tűzte ki célul, egy sor egyéb eljárással készült /litografált, nyomtatott, fénymásolt/ térkép felvétele sokesetben nem volt megoldható. A kézzel rajzolt kataszteri térképek száma például igen alacsony a megyei levéltárakban, hiszen a községek és uradalmak legtöbbször kőnyomatos példányokat használtak. Sok esetben a kétféle eljárást szét sem lehetett választani, ha például nyomtatott alaptérképen készítették el egy út tervét vagy egy váró sr e nd e z é s r a j z á t .