Tamáska Péter: Számítástechnikai adatok és adathordozók archiválása (Levéltári módszertani füzetek 13. Budapest, 1992)

Póti Imréné: A nagy adatbankok vizsgálata

halmaza, amelyek egységesen nem írhatók le, úgy logikai állományonként egy-egy bizonytat. Az adatbázisok adattartalmát többnyire azokkal az ismérvekkel lehet leírni, amelyek egy-egy mutatót (adatot) is meghatároznak. A különbség csak abban van, hogy ott egy-egy leíró ismérvhez tartozó érték az adott mutatót írta le, az adatbázisok leírásánál viszont általában vonatkozik az adatbázisra. Az adatbázis tartalmának leírása ennek megfelelően a következő főbb ismérveket tartalmazza: - adatszármazás, (honnan, milyen adatgyűjtésből származik az állomány, például mérlegbeszámoló) - vonatkozási kör, (melyik az a kör, amelyre vonatkozóan tárolva vannak az adatok, például: mezőgazdaság, magánszemélyek) - idősorok, - kezdési időpontja, - befejezési időpontja (ha már megszűnt, melyik az a legelső, illetve legutolsó időpont, amelyre vonatkozóan található adat az állományban) - tárolási szint, - elemi szintű adat, - aggregált adat, (milyen szinten aggregált, tehát azoknak a szinteknek a megadása, illetve kevert tárolás esetén felsorolása, amelyre vonatkozóan az adatok az állományban tárolva vannak) - homogenizálás, - milyen időpontra vonatkozóan, - milyen elvek alapján törtónt homogenizálás, - mértékegység, ha egy állományra nézve értelmezhető, (például: 1000 Ft., munkanap) abban az esetben kell megadni - egyéb ismérvek felsorolása, amelyek nem általánosíthatók, de egy-egy adatbázisra jellemzőek. A kiértékelő bizonylat A felmérő lapokat kiértékelő szakértői csoport döntése alapján jön létre. Ez nem jelent feltótlen külön bizonylatot, lehet a felmérő lapok egy erre a célra meghatározott része, itt csak mint "logikai bizonylat"-ot tárgyaljuk külön. Elsődlegesen az archiválási szint megadására szolgál. Továbbá itt van lehetőség olyan információk megadására, amelyek rögzítését a bizottság szükségesnek ítéli meg. Rle-leírás File-leírást abban az esetben kell a dokumentációnak tartalmaznia, ha tárolási szintként az állomány megőrzését határozták el. Afile-leírás logikailag több részből áll: - file katalógus, mely a file-ok nevét .és fizikai jellemzőit írja le, - file struktúra leírása, mely a file szerkezetét írja le, - file definíció, mely a file-ban szereplő adatmezők neveit és tulajdonságait (pl: hossz) tartalmazza. Mivel a file-leíráson keresztül van biztosítva a lehetőség az adatok visszanyerésére, ezért ezen a területen az egyértelműség szigorú követelmény és szükséges az egységesítésre törekedni. Ez a probléma a hagyományos állományok archiválásánál, kezelésénél éppen így felvetődik, ezért megoldása nem ennek illetve nem csak ennek a témakörnek a feladata. 5. AZ ADATBÁZISOK ARCHIVÁLÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA, EGYSÉGESÍTÉS Az adatbázisok archiválásával kapcsolatos szabályozások ismertetésénél abból a feltételezésből indultunk ki, hogy az adatbázisok archiválásához lemondtunk az igen drága software-hardware környezet biztosításáról és az állományok ún. adatbázis fi le-okban való megőrzését tételeztük fel. Ebből a feltételből kiindulva az adatbázisok archiválásának központi szabályozása, nyilvántartása a következő főbb tevékenységekre terjed ki: - adatbázisok dokumentumainak archiválása, - a központi meta-adatbázisrendszer kialakításának szabályozása, - adatbázis file-ok archiválásának szabályozása. Az adatbázisok dokumentumainak archiválására azok az előírások, szabályozások érvényesek, amelyek általában a számítástechnikai alkalmazásnál keletkezett dokumentációkra, ezért véleményünk szerint ez külön szabályozást nem igényel. Az általános iratkezelés részeként kell