Tamáska Péter: Számítástechnikai adatok és adathordozók archiválása (Levéltári módszertani füzetek 13. Budapest, 1992)
Dr. Kálnlczky László: Számítástechnikai adatok és adathordozók archiválása
sem közömbös, hiszen a két korszerű technikai eszköz együttes alkalmazása jelentősen növelhetné a levéltári anyag biztonságát és használhatóságát. A hagyományos (ügyviteli) adatfeldolgozás mellett a vízügyi ágazatban is mind nagyobb szerephez jutottak a kutatási, a műszaki fejlesztést és a gazdasági feladatok megoldását segítő számítógép alkalmazások. A professzionális személyi számítógépek megjelenése előtt a viszonytag nagyteljesítményű központi számítógéppel lehetett különböző feladatokat végeztetni. Ezt a lassú, nehézkes módszert váltották fel a professzionális személyi számítógépek, melyek alkalmazásának jelenleg még alig láthatók be a határai. Az országos vízmérleg már 1968-óta számítógépes feldolgozásra került. A vízügyi igazgatóságoknál peremlyukkártyára kerültek a személyzeti, munkaügyi és vízhasználati, hatósági (vizikönyvi) nyilvántartások. Ekkor még az ügyviteli középgépeken lyukszalagra vitt adatokat bérelt számítógépeken dolgozták fel (így pl. vízdíjszámlázás, anyagfelhasználás, főkönyvi könyvelés és bérelszámolás adatait). 1969-ben vásárolták meg a Vízgazdálkodási Kutató Intézet, a VITUKI első számítógépét (H5-9100), majd 1972-ben a másodikat (H5-9310). A Vízügyi Számítástechnikai Konferencián - Győr, 1970 - joggal állapíthatták meg, hogy a vízügyi ágazat beruházási, tervezési, kutatási, műszaki fejlesztési, közgazdasági és szervezési számítási feladatait korszerű számítógéppel végzik, és ezen a téren a kezdő lépéseken már túljutottak. Az ágazat területén a számítástechnikával szembeni igény elsősorban közgazdasági, másfelől műszaki, tudományos, kutatási feladatok megoldása volt. így a készletgazdálkodással, anyagnyilvántartással, témafigyeléssel, könyveléssel kapcsolatos feladatok, ill. a már meglevő hidrológiai (vízállás-, vízhozam-, talajvízállás- és meteorológiai) adatok nyilvántartása, korszerű feldolgozása, a vízjelző szolgálat ellátása, az árvízi előrejelzés, a vízkészletgazdálkodás, a vízkormányzás és hidroökonómia feladatainak ellátása is. Már 1973-ban megállapították, hogy az ágazati szakági döntések előkészítésére olyan számítástechnikai gépi adatfeldolgozási módszereket kell kidolgozni, amelyek az integrálás felé haladnak és az egységes vízügyi adatbank koncepciójára épülnek. Már ekkor megvalósult a lyukszalagon tárolt adatok mágnesszalagon történő konvertálásának bevezetése és a mágnesszalagról történő adatfeldolgozás. Ezzel egyidejűleg bevezették a mágnesszalagra történő adatkivitelezés a mágnesszalagról off-line printeren történő kiíratást. A vízügyi szerveknél a számítógépre alapozott ügyvitel nagyobb mértékben a hetvenes évek végétől kezdett tért hódítani az adminisztráció egyes területeinek automatizálásában és a rendszerszervezésben. Elsősorban a bérelszámolásban, létszámnyilvántartásban, a raktározási és szállítási munkákban és legkülönbözőbb nyilvántartások készítésében alkalmazták először. Ekkor még nem rendelkeztek saját számítógéppel hanem külső számítóközponttal bérmunkában végeztették e munkákat. 1974-ben az IBM 360640 számítógép üzembe állításával létrejött a szentendrei vízügyi számítóközpont. Kialakult a számítástechnikai adathordozók archiválási gyakorlata. Az archivált szalagok, lemezek részben a feldolgozott adatállományokat, részben az alkalmazási programokat tartalmazzák, ugyanakkor megőrizték a rendszerdokumentáció papíron megjelenő részét is. Az 1980-as évek elejétől a mikroszámítógépek dinamikus térhódításával dömpingjével megjelentek a vállalatoknál a kisteljesítményű számítógépek a Commodore-64-es gépek, majd a professzionális IBM PC-k. A vízügyi számítástechnikai adathordozók levéltári értékelése A levéltárak értékelő és szelekciós tevékenysége a közeljövőben egyre nagyobb munkaterhét jelent. A társadalom igényt tart a dokumentumokra, mint önmaga emlékezetére, és a levéltárosnak, aki a nemzet kollektív emlékezetének egy részéért felelős, az értékelési-szűrési tevékenységre a mainál jóval nagyobb mértékben lesz szüksége. A géppel olvasható iratok fölött nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a levéltári ellenőrzés gyakorlása, ill. azok kezelése. Ezen adathordozók rövid élettartama következtében a levéltárosok nem engedhetik meg maguknak azt az ügyintézésben luxust, hogy a már archiválásra érett anyagok értékelését akár csak 5 évig is elhalasszák. Meg kell határozni, hogy melyek azok az adathordozók, amelyek történeti értéket képviselnek, és ezeket levéltári védelemben kell részesíteni. A jogi szabályozás gyakran ellentmondásba kerül a szervek racionális, üzleti, műszaki, stb. szempontjaival, a levéltárak pedig jobb híján tudomásul vették az irattári tervek ilyen irányú hiányosságait, nem is beszélve a levéltárosok tanácstalanságáról a számítástechnikai adathordozók formai megragadása és rendszerezése terén. Már korábban a hagyományos formában készült iratok (levelezés) is számítógépre vihetők fel, ugyanakkor a hosszútávú levéltári "időmértékkel" érték
