Tamáska Péter: Számítástechnikai adatok és adathordozók archiválása (Levéltári módszertani füzetek 13. Budapest, 1992)
Horváth Júlia, SzeleczJd Gabriella: A nem levéltári illetékességbe tartozó programcsomagok és számítógépes rendszerek
- vezérlőprogramból, amely a számítógép részeinek együttműködését és a programok futását szervezi, - a géptermi segédprogramokból (utility program), amelyek a számitógép használata közbeni segédszolgáltatásokat adják, amennyiben átveszik a visszatérő rutinmunkákat és - a fordítóprogramokból, amelyek a kódolt programokat lefordítják, azaz a gépi utasítások sorozatára alakítják át, hogy azokat a hardver megértse. Adatbáziskezelő rendszer Ez az az eszköz, amelynek segítségével az adatbázis, mint önálló egységgel és lényeggel bíró tárgy feldolgozását megkönnyítjük. Különbséget kell tenni az adatkezelő műveletek két nagy csoportja között: Az adatfeldolgozás során szükségünk van a felhasználói igények által többnyire egyértelműen meghatározott matematikai és logikai műveletek elvégzésére egyes adatokon vagy azok bizonyos csoportján (pl. a mennyiség és az egységár összeszorzása, számlaösszegek gyűjtése stb.). Az adatkezelő műveletek másik csoportja specifikusan a számítógépes feldolgozáshoz kapcsolódik, az adatállományok létezésével hozható összefüggésbe. Az adatállományokat meg kell határozni, be kell tölteni, karban kell tartani, rendezési, összeválogatási, másolási, lekérdezési és egyéb műveleteket kell rajtuk végrehajtani. Ezen műveletek az adatállomány egészével, annak szerkezetével kapcsolatosak (hagyományosan file-kezelési műveleteknek nevezzük őket). Szűkebb értelemben véve ezek összességét nevezzük adatkezelésnek (data management). Amennyiben az adatbázis különleges tulajdonságokkal, elsősorban szerkezettel rendelkező adatállomány, úgy kezelése is a hagyományostól eltérő igényeket vet fel. Az adatbázis egészével, illetve annak szerkezetével kapcsolatos adatkezelő műveletek összességét nevezzük adatbáziskezelésnek, az adatok meghatározását és kezelését végző szoftver eszközt pedig adatbáziskezelő rendszernek. Az adatfeldolgozás módjai Számítástechnikai szempontból nagyon fontos és érdekes terület, de levéltári szempontból megítélésünk szerint nem tartozik az illetékességi körünkbe. Mégis röviden felsoroljuk az itt végzett vizsgálataink eredményeit, tapasztalatait, hiszen azon témák kutatóit feltétlenül kell, hogy érdekelje, akik levéltári illetékesség szempontjából egy-egy témát behatóbban vizsgálnak. Az adatok feldolgozásában kétféle módot különböztetünk meg: Az on-line feldolgozás az adatoknak a gépi központi egységébe való közvetlen bevitelét, ottani feldolgozását és a kívánt végleges alakban való kiadását jelenti. Az off-line feldolgozás esetén az adatok nem jutnak el közvetlenül a központi egységbe, hanem tárolás után egy későbbi időpontban dolgozzák fel. Azt az üzemmódot, amikor a rendszer kapacitása nagyszámú, egymástól független felhasználónak - akik a számítógéphez on-line módon csatlakoznak - közelítőleg egyformán rendelkezésére áll, time- sharing (időosztásos üzemmódnak) nevezzük. Ez egy sajátos jelentőségű üzemmód, különösen pl. olyan kisebb vállalatok esetén, amelyek saját számítógép kapacitását nem tudnák kihasználni. így azonban a helyzet pontosan olyan, mintha saját géppel dolgoznának, függetlenül attól, hogy az egy többé-kevésbé távoli számítóközpontban van felállítva. Tudományos matematikai számítások esetén éppúgy, mint a kereskedelmi alkalmazásokban már nem ritka az, hogy bizonyos adatokat keletkezésük pillanatában azonnal fel kell dolgozni. Ezt a real-time (időazonos) üzemmód tudja megvalósítani. Kereskedelmi területen például szükség lehet a készletállomány vagy a vásárlói igények azonnali megismerésére. Vállalatok összevonása és egyesítése szükségessé teheti különböző irodáik vagy üzemeik számítóközpontjai közötti gyors információcserét. Ezek már multiprocessing rendszerben programozott jelzések segítségével száz és ezer kilométeres távolságból is kapcsolatba léphetnek egymással. További alkalmazási példaként hivatkozhatunk a meteorológiai állomásokra, vagy a statisztikai irodákra és mindezeknek a számítóközpontjaira. A számítógép operatív memóriájából a másik gép operatív memóriájába megfelelő szelektorcsatornák útján nyílik lehetőség a nagysebességű adatátvitelre. Végül meg kell említenünk a kompatibilitás problémáját. Ezzel a szóval a számítógépek közötti bizonyos cserelehetőségeket jelöljük meg. Ilyen esetben a programot akár változatlan formában, akár pedig egy fordítóprogram segítségével a másik berendezésen fel lehet továbbra is használni. Hasonlóképpen pl. valamely gyár mágnesszalagos egységei vagy más részberendezései egy másik hasonló gyár berendezéseivel kompatibilisek lehetnek. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy nemegyszer a számítógépgyártó vállalat előnyként hirdeti, hogy az új gyártmánya kompatibilis más gyártmányú számítógépekkel. így került sor Magyarországon a 70-es évek végén az ESZR
