Szőcs Sebestyén: Polgári kori vármegyei pénzügyigazgatás iratai (Levéltári módszertani füzetek 12. Budapest, 1992)
Bevezetés
Pénzügyminisztériummal szemben azonban mind formálisan, mind informálisan elenyészően csekély volt. A megyei, illetve a megyei szintű pénzügyigazgatási szervek iratkezeléséről általában azt lehet elmondani, hogy az iratok az iktatószámok szerint kerültek elhelyezésre, míg az okmányok a részletes és főnaplók folyószámai szerinti rendben kerültek csoportosításra. Ez utóbbiakon rajta van a főkönyvi szám is, elhelyezésük azonban - mint említettük - a naplószámok szerint történt. Rendezésnél ezt a szempontot célszerű figyelembe venni. Az anyag esetleges selejtezésénél pedig jó segítséget adhat 2/ Csobán Endre: A számvevőségi iratok selejtezése c. tanulmánya. Ez a tanulmány Debrecen város pénzügyigazgatási szervei iratainak figyelembevételével készült, a megyei és a törvényhatósági jogú városok pénzügyigazgatási szerveinek működése között azonban a különbségek nem olyan számottevőek, hogy javaslata a megyei iratokra ne lennének alkalmazhatók. Javaslata szerint az iktatókönyvek, a főkönyvek, a számlakönyvek, a főnaplók, a részletes naplók és a számadások mindenképpen megtartandók. Az utalványrendeletek azonban véleménye szerint selejtezhetek, mert ezek eredeti fogalmazványai az utalványozó hatóságok iratai között elvileg meg kell legyenek. Ez természetesen előzetesen tisztázandó. Az egyes ügyiratok, illetve okmányok esetében az egyenkénti alapos átnézést tartja szükségesnek, s - történeti érték esetén - akár az egyes iratok megőrzését is indokoltnak látja. Megtartandók a létszám szaporítására, állások szervezésére és megszüntetésére vonatkozó iratok, a statisztikai adatokat tartalmazó kimutatások, a felsőbb hatóságok leiratai, a más hivatalokkal folytatott levelezései t a munka beosztására, menetére vonatkozó belső utasítások, valamint az intézmények létesítésével és a középületek emelésével kapcsolatos adatokat tartalmazó iratok is. Kiselejtezhetőnek nyilvánítja
