Szőcs Sebestyén: Polgári kori jogszolgáltatási szervek iratai (1869–1950) (Levéltári módszertani füzetek 11. Budapest, 1990)
Szócikkek A-tól Z-lg
FŐTÁRGYALÁS RA KITŰZÖTT ÜGYEK NAPLÓJA A 42.200/1914. I.M. számú rendelet (TÜSZ) 58. §-a által előírt, a határidők figyelemmel kísérésére szolgáló nyilvántartás, amely az alábbi rovatokat tartalmazta: folyószám; ügyszám; a kezdőirat érkezésének napja; az első helyen megnevezett vádlott neve, a többi vádlott száma és a foglyos ügyek megjelölése; a vád tárgya; kitűzött óra; a megidézettek száma; eredmény: a/ az eljárás kiegészítése, b/ elnapolás, c/ az eljárás megszüntetése, d/ ítélet, e/ egyéb; az eljárás időtartama a kezdőirat érkezésének napjától számítva az elsőfokú vég határozat meghozataláig: a/ 6 hónapon alul, b/ 6 hónaptól 1 évig, c/ 1 évtől 2 évig, d/ 2 éven felül; a tanácsban résztvevő: a/ hány ügyben volt elnök, b/ hány ügyben volt tanácstag, c/ hány ítéletet szerkesztett; észrevételek. GAZDASÁGI IRATOK — > főigazgatói iratok GYORSÍTOTT IRODA ÜGYKÖNYVE Az 1912. évi LXIII., a háború esetére alkalmazandó kivételes intézkedésekről szóló 12.002/1914. I.M.E. számú rendelet által bizonyos bűncselekményekben eljáró, a törvényszékek keretében működő különleges tanácsok elé került ügyekről készített nyilvántartás, amelyekben az egyes ügyekre vonatkozó bejegyzések a főlajstromszámok rendjében követik egymást, s rovatai megegyeznek — > a főiajstromkönyvek rovataival. (Biztonsági filmezés után selejtezhető.) HAGYATÉKÁTADÓ VÉGZÉSEK — > hagyatéki ügyek iratai HAGYATÉKI BIZONYÍTVÁNY — > örökösödési bizonyítvány HAGYATÉKI LELTÁR Az 1894. évi XI. tc. 35-37. §-a értelmében hagyatéki ügyben a leltározás akkor volt hivatalból foganatosítandó, ha az örökösödési eljárás lefolytatását valamely hatóság elrendelte. A hagyatéki leltározást általában a községi jegyző vagy körjegyző, városokban az erre a célra kirendelt hivatalnok teljesítette, de a hagyatéki bíróság a leltár kiegészítését, a pótleltározást, valamint az egyes nagyobb hagyatékok leltározását közjegyzőre is bízhatta. A ~-nak tartalmaznia kellett az örökhagyó nevét, állását, lakhelyét, elhalálozásának napját és helyét; a leltár felvételének helyét és idejét; a leltározó hivatalnok nevét; a leltározásnál jelen volt személyek nevét; a hagyatéki vagyon részletes összeírását. Ez utóbbi pontnak a következő adatokat kellett feltüntetni: a hagyaték cselekvő állapota: a/ ingóságok (készpénz, ékszerek, drágakövek, bútorok, egyéb felszerelések, könyvek, ruhaneműek); b/ követelések (értékpapírok, betétkönyvek, kötelezvények stb.); c/ ingatlanok; hagyatéki tartozások: a/ betegségi, temetési és kegyeiéti költség; b/ tartozások; c/ behajtandó követelések. A leitár végén fel kellett tüntetni a cselekvő állapot végösszegét, amiből le kellett vonni a tartozások összegét, és ilyen módon ki kellett mutatni a hagyaték tiszta értékét. A leltár egy példányban, ha pedig kiskorú vagy gyámság alatt álló személy is érdekeit volt, két példányban kellett kiállítani, s a szükséges csatolmányokból felszerelteket a megbízó, illetve a leltározás helye szerint illetékes járásbíróságnak, a másik példányt pedig a gyámhatóságnak kellett megküldeni (— > örökösödési bizonyítvány). HAGYATÉKI ÜGYEK IRATAI Az 1894. évi XVI. tc. értelmében az örökösödési eljárás során keletkezett iratanyag. Abban az esetben, ha a hagyatékfeivétel és a hagyatéki tárgyalás közjegyző közbejöttével zajlott le, az ügy lezárása az illetékes járásbíróság részéről hagyatékátadó végzés kiadásával történt. A —> hagyatékátadó végzések mellett általában megtalálhatók a —> végrendelet, s a közjegyző eljárása során keletkezett különféle iratok is előfordulnak a végzések mellékleteiként. A hagyatéki ügyek másik csoportja —> örökösödési bizonyítványokat foglal magában, ezeket a bíróság akkor adta ki az örökösöknek, ha az érdekeltek az osztályt hatósági eljáráson kívül állapították meg, s az örökség tárgyai között ingatlanok is voltak.
