Dóka Klára: Iratkezelési ismeretek 2. (Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára) (Levéltári módszertani füzetek 10. Budapest, 1990)

9. Kézi és központi irattárak

sítenek (pl. anyag bevételezési, kivételezés!, visszavételezési bizonylatok, felhasználási nyilvántartások stb.). E tömbökben őrzött, folyamatosan számozott bizonylatokat három példányban töltik ki, és a példányok közül az utolsó (tömbpéldány) a többivel összefűzve marad. Az összegyűlt tömbök további őrzése anyagraktáranként folyamatos számrendben a legcélszerűbb. A raktári kartonokat és bizonylatokat az illető osztályok kézi irattárában kell őrizni, a folyamatos használat és nagy mennyiség miatt azok a központi irattárba ne kerüljenek. Kialakult olyan gyakorlat is, hogy a kurrens anyagokat, a meglévő készletre vonatkozó nyilvántartásokat a raktárirodában vagy magában az anyagraktárban őrzik. Arra feltétlenül ügyelni kell, hogy a tárolóeszközök zártak legyenek, védjék a kartonokat a portól és egyéb szennyeződéstől. Az anyag- és áruforgalmi iratok a vállalati iratanyagnak sok esetben jelentós részét teszik ki. Mint az áttekintésből látszik, nagyobb részük nem iktatott, zömmel csak ügyviteli értékű irat. A tételszámáé irattározásra vonatko zc szabályok azonban ezek kezelésénél is érvényesülnek. Valamennyi felsorolt dokumentumnak szerepelnie kell a vállalat irattári tervében, ahol a tételeket űgy kell összeállítani, hogy azok a gyakorlatban használhatók legyenek. Az irattári tételszámokat a legcélszerűbb a tárolóeszközökön (tasak, dubcz, fedőié mez stb.) feltűntetni. 3. A bérelszámolás iratanyaga A bérelszámolás dokumentumai főként a termelő és szolgáltató vállalatoknál tesznek ki jelentős mennyisécet. Első csoportba az egyéni munkautalványok (elszámolások) tartoznak, amelyeken az illetékes vezető (művezető, csoport vezető) igazolja az elvégzett munkát. Ezek alapján történik a bér elszámolása, majd az utalványok - ellenőrzés céljából - az utókalkulációba kerülnek, ahol