Dóka Klára: Iratkezelési ismeretek 1. (Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára) (Levéltári módszertani füzetek 10. Budapest, 1990)

5. Az iratkezelést szabályozó rendeletek. Az iratkezelési szabályzat és az irattári terv

A csatolt mellékletben részletek találhatók egy külkereskedelmi vállalatnál sikeresen használt új típusú irattári tervből és az Ipari Minisztérium "Minta Irattári Tervéből", a 9. sz. melléklet pedig az iratkezelésre vonatkozó rendelkezések összeírása. A tanácsi iratkezelés szabályozása 1950 óta a magyar államigazgatásban a legtöbb irat a tanácsapparátusban és a különféle szintű tanácsi hivatalokban jött létre, ezért indokolt, hogy e szervezettel és iratkezelésére vonatkozó szabályokkal külön foglalkozzunk. A működésüket megkezdő tanácsok 1950-től - az akkori általános iratkezelési szabályoknak megfelelően - közigazgatási rendszámos rendszerben alakították ki iratnyilvántartásukat, az iratkezelés egyéb területeit pedig a 0004-33/ 1949. 8M 1/8. szám alatt kiadott ügyviteli szabályzatban határozta meg a belügyminiszter. E szabályzat rendelkezett az iratok átvételéről, nyilvántartásáról, csatolásról, szerelésről, az előadók feladatairól, a tisztázatok elküldéséről, a határidők nyilvántartásáról és az irattározásról. 1952. január 1-én, a 178/1951. (IX. 30.) MT sz. rendelettel vezették be a tanácsoknál a csoportszámos iktatást, mely a közigazgatási számrendszerhez hasonlóan nem vált be. A gyakorlat és felkészültség hiánya miatt az iratok tárgyának megítélése, a megfelelő csoportszámok kiválasztása zavart okozott és a mutatózás hiánya a nyilvántartást áttekinthetetlenné tette. Az 1058/1956. (VI. 28.) MT sz. határozat rendelkezései nyomán 1957. január 1-vel alakult ki az alszámokra tagozódó iktatási rendszer. A határozat 3.