Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban (Levéltári módszertani füzetek 9. Budapest, 1989)
A beruházások tervezésének és lebonyolításának rendszere Az építési műszaki tervdokumentumok fajtái és tartalma
között. Jóváhagyás on a műszaki tervdokumentációnak az építtető által tett olyan nyilatkozatát értjük, mely közli, hogy a tervezett létesítmény igényeinek mindenben megfelel és azt elfogadja. Engedélyezés en annak a hatóságnak a határozatát értjük, mely az építkezés helye szerint illetékes az engedély megadására, és határozatában közli, hogy a tervezett létesítmény az építési szabályoknak mindenben megfelel. A munka-(kivitelezési) rajzok a műszaki terv és a megrendelt berendezés műszaki adatai alapján készített részletrajzok, amelyeket általában a beruházó (tervező) a munka, illetve a vonatkozó munkaszakon kivitelezésének megkezdése előtt - a kivitelezési szerződésben meghatározott ütemterv szerint - a kivitelező részére átadott. A munkarajzok külön jóváhagyásra nem kerültek, de azokat a beruházó köteles volt felülvizsgálni. Ha az építés során a munka-(kivitelezési) rajzoktól eltérés történt, a kivitelező köteles volt a változtatásokat átvezetni a tervrajzokra és a műszaki átadás során ezeket a dokumentumokat a beruházónak átadni. 1954-ben minisztertanácsi határozat (2109/37/1954. Mt.h. számú hat.) született a beruházások tervezésénél és lebonyolításánál meglévő hiányosságok felszámolására és a beruházási folyamat egyszerűsítésére. A határozat megállapítja, hogy a beruházások éves tervezése bonyolult és nem nyugszik megfelelően előkészített távlati tervek rendszerén. Ugyanakkor a tervezés és a tervjóváhagyás rendszere túlzottan centralizált, és nem megfelelő a beruházó minisztériumok felelőssége sem. A tervezés rendszere maximalista, gyakran teljesíthetetlen feladatok elé állítja a beruházó, tervező és kivitelező szervezeteket. A beruházásokra vonatkozó tervezési és egyéb előírások nincsenek tekintettel a beruházások értékhatárára és a szakmai sajátosságokra. Ezért a beruházás rendszere bürokratikus, és sok esetben éppen ez ad lehetőséget az ésszerűtlen, előkészítetlen beruházásokra, melyek minősége rossz, beruházási költsége magas. Ugyanakkor teljesen hiányzott a felújítások tervezésének és megvalósításának egységes szabályozása, és a tanácsi beruházásoknál a tanácsok intézkedési joga igen korlátozott volt. Az 1950-es évek első felének beruházási gyakorlatára általában jellemző, hogy a problémákat a beruházási értékhatárok gyakori mozgatásával igyekeztek megoldani. A jóváhagyási és a tervezési értékhatár-kategóriákat
